A lakosság bevonása a közterek fejlesztésébe: tanulságok

A lakosok részvétele létfontosságú a közterek fejlesztésében. Ki, ha nem maguk a lakók tudják leginkább megmondani, hogy mire van szükségük, mi az, ami nem működik, mit érdemes fejleszteni? A lakosok azok, akik ténylegesen használják a közterületeket, és az ő gyakorlati tudásuk ezekben a kérdésekben felbecsülhetetlen. A USER network nevű URBACT projekt partner városai többségükben arról számoltak be, hogy eleinte nehéz bevonni a lakosokat a közterületek fejlesztésének folyamatában. A dolog legnehezebb része elérni, hogy a felhasználók aktívan vegyenek részt a munkában.

A projektben részt vevő partnerek közösen kidolgoztak néhány olyan iránymutatást, amelyek hasznosak lehetnek a részvételi folyamatok tervezésekor: a lakosokkal helyben találkozzunk, tartsunk informális találkozókat (szabadban, például), legyünk rugalmasak és használjunk különböző módszereket, válasszunk olyan időpontokat, amelyek megfelelnek a különböző célcsoportoknak (családok, idősek emberek, munkába járók), stb.

Még így is nehézségekbe ütközhet az emberek bevonása, ha például nincsenek meggyőződve arról, hogy a részvételi folyamat számukra is eredményeket hozhat. Mi több, a tervezők és a lakosok gyakran nem is ugyan úgy értelmezik az adott projektet, mivel más időtávlattal, más tapasztalatokkal és háttértudással közelítik azt meg. Ezek a különbségek kiábrándulást és csalódást okozhatnak, különösen, ha a várostervezők nem tudják a lakók minden kérését teljesíteni. A tervezőknek meg kell tehát tanulniuk egy olyan nyelvezet használatát, amely segít a félreértések elkerülésében, a közös párbeszéd kialakulásában. Segíthet az is, ha például együttműködnek olyan helyi civil szervezetekkel, amelyeknek van tapasztalata a helyi közösség tagjaival folytatott kommunikációban.

A közterület-fejlesztés egy hosszú folyamat – hosszabb, mint a lakosok időtávlata – és ez gyakran elriasztja a résztvevők egy részét. Ezt a problémát azzal lehet kezelni, hogy a projektet felosztjuk kisebb, áttekinthetőbb szakaszokra, amelyek már rövid vagy középtávon is látható eredményeket tudnak produkálni. Ennek az a járulékos előnye is lehet, hogy rámutat arra, hogy nincs feltétlen szükség súlyos beruházásokra a közterületek használhatóságának javítása érdekében. Sok kérdés felmerülhet még. A projektben részt vevő lakosok és szervezetek mennyiben tekinthetők az adott teret használók legitim képviselőinek? Képviselik-e ők a felhasználók teljes körét? Milyen mértékben kell a lakosokat bevonni: a tájékoztatás, a konzultáció, a részvétel, a közös munka szintjéig?

Drezdai tanulságok

A helyi népszavazáson, illetve a városrendezési programok jogszabályban előírt nyilvános konzultációján túl Drezda számos olyan módszert fejlesztett ki, amelyekkel a projekt típusától függően a lakosság bevonható.

A „Dresdner Debatte” a nyílt és nyilvános párbeszéd egy új formája a városfejlesztésben. Mind az online, mind a helyszíni részvételt magába foglalja: egy „infobox”-ot, vagyis a gyakorlatban egy piros konténert állítanak fel a projektben érintett közterületeken, ahol a lakosság információt talál és megoszthatja észrevételeit, ötleteit. Kisebb projektek esetén a helyi lakosok fórumokon, helyszíni szemléken és műhelymunkákon vehetnek részt.

Mindazonáltal az ilyen típusú konzultációknak néha megmutatkoznak a korlátai. Erre példa az az eset, amikor egy üres telken játszóteret kívántak létesíteni, a nyilvános konzultáción azonban elsősorban idős lakosok vettek részt, akik a projekt jogosultságát és céljait kétségbe vonták. Végül a tervezők nem vették figyelembe ezeket a véleményeket, a játszótér megépült, és azóta is népszerű a környéken élő családok körében.

Készítette: URBACT, 2014. október 10.

További információk a USER projekt honlapján