A kerékpáros közlekedéstől a szolidaritásig

Budapesten a kerékpárral közlekedők aránya a rendszerváltást követő két évtizedben minden várakozást felülmúló mértékben megnövekedett. Ezzel együtt létrejöttek olyan civil szervezetek, amelyek a biciklis közlekedés feltételeinek javítását, majd később általánosabban a városhasználat, a városi közösség újraértelmezését tűzték zászlójukra. 2011-ben egy kerékpáros szervezet továbblépett, és sorozatos akcióin keresztül a társadalmi szolidaritás mellett tett voksot.

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a rendszerváltást követő években Budapesten még alig néhány kerékpárossal lehetett találkozni. A városi biciklizést a többség egyenesen felelőtlenségnek, felesleges kockázatnak, és a közlekedés hagyományos formáit használók számára zavaró tényezőnek tartotta. Az alig létező kerékpáros infrastruktúra miatt valóban aránylag veszélyes közlekedési mód szerelmeseit azonban nem lehetett eltántorítani, és szenvedélyük szemmel láthatólag évről évre többeket hódított meg. A környezet- és egészségtudatosság mellett a kerékpáros közlekedés mellett érvelők rendre megemlítették a városhoz való viszonyuk megváltozását, a közvetlenebb kapcsolatot a várossal és lakóival, a találkozásokat, a felfedezés örömét. Ezzel a fajta közösségi városélménnyel furcsa módon sokan az 1990-es taxisblokád során találkoztak először, amikor tömegek kényszerültek arra, hogy gyalog jussanak el célpontjukra az átmenetileg autómentessé vált városban. Az akkor átélt jó élményeket ma, 25 évvel később is sokan emlegetik.

Budapesten berobban a kerékpáros közlekedés

A 2000-es évek elejétől aztán néhány év leforgása alatt berobbant a kerékpározás a város mindennapjaiba. A változásban nagy szerepe volt az elkötelezett lakossági csoportok, civilek erőfeszítéseinek. Az első években a városban hamar emblematikussá váló biciklisfutárok, illetve a Városi Biciklizés Barátai elnevezésű csoport kezdett kisebb-nagyobb alkalmi kerékpáros rendezvényeket szervezni. 2004 szeptemberében az autómentes napot a főpolgármester döntése alapján hétvégére tették, ami jó alkalmat adott arra, hogy megszerveződjön az ország addigi legnagyobb kerékpáros demonstrációja, mintegy 4000 fő felvonulásával. Az esemény felkeltette a sajtó figyelmét, és a közvéleményt is erősen foglalkoztatta. Közben megalakult a Magyar Kerékpárosklub, és megkezdődött a párbeszéd a döntéshozók és a kerékpáros közlekedésért síkra szálló csoportok között. A 2005-ös Critical Mass felvonuláson 20.000 bicikliző vett részt. Ez olyan impozáns véleménynyilvánítást jelentett, hogy a támadó hangvételű sajtóorgánumok is visszavonulót fújtak, és elkezdtek érdemben foglalkozni az üggyel. 2006-ban 32 ezer, 2007-ben 50 ezer felvonulóval rendezték meg a Critical Masst, miközben más magyarországi, sőt határon túli városok (Nagyvárad, Marosvásárhely) is megszervezték saját felvonulásukat.

A kerékpáros forgalom néhány év alatt megtízszereződött, és megkezdődött a kerékpáros infrastruktúra – kerékpárutak, -sávok, kerékpáros átkelők, tárolók – fokozatos kiépítése. Végül 2013-ban a Critical Mass szervezői bejelentették, hogy a mozgalom Budapesten elérte célját, így többé nem rendeznek tömeges felvonulást. A Critical Mass magyarországi sikere a civil érdekérvényesítés talán legnagyobb hazai eredményének is tekinthető. Természetesen mindez csak azért lehetett így, mert valóban sok, és egyre több budapesti lakos talált és talál rá a kerékpáros közlekedés örömeire és előnyeire, megváltoztatva a közel kétmilliós város közlekedési térképét.

Az új generáció visszafoglalja a várost

A kezdetekben feltétlenül, de talán ma is igaz, hogy Budapesten a mindennapos kerékpárhasználat többet jelentett egy racionális közlekedési alternatívánál. A 90-es évek közepétől a városban egyre gyakrabban feltűnő biciklisfutárok a szabadság, egy kialakulóban lévő új, a régi beidegződésekkel szakító szubkultúra szimbólumává váltak. Ez a korosztály érezhetően újra kívánta fogalmazni a városhoz és annak közösségéhez való viszonyát. A korai években a kerékpárosok a megszokott, felülről diktált városhasználati szabályokat áthágva, a folyamatos kritikák és a napi szintű konfliktusok által csak megerősödve egyfajta gerilla mozgalomként tekintettek magukra, és egyre hallhatóbban követeltek maguknak helyet a városban.

A kerékpározás terjedésével együtt egyre több szórakozóhely, közösségi találkozóhely vált „bringás” hellyé, és vált ezáltal egy újfajta városhasználati paradigma megnyilvánulási színterévé is. A Szimpla Kert 2002-es megnyitását követően megindult a pesti romkocsmák terjedése, amely akkor szintén a szabadság, a szabályok és az anyagi korlátok alól való felszabadulás érzetét hozták. Ezzel együtt sorra alakultak újabb és újabb „új generációs” civil szervezetek – közülük témánkban talán a Zöld Fiatalok egyesülete volt a legaktívabb – és kezdeményeztek különféle akciókat a város visszafoglalására.  

Önkéntesség és társadalmi szolidaritás

2014 karácsonyán a hírekből sokan értesültek arról, hogy Cserdi, egy baranyai, szinte csak romák lakta település önkormányzata a közfoglalkoztatásban megtermelt élelmiszerből – krumpliból, hagymából – jelentős mennyiséget osztott ki budapesti rászoruló családoknak. A karizmatikus polgármester ezzel a gesztussal is ki akarta fejezni a romák és nem romák közti társadalmi szolidaritás fontosságát. Talán kevésbé derült ki a sajtóhírekből, hogy az adományosztó akcióban a baranyai polgármester budapesti partnere és segítője egy kerékpáros csoport volt.

„Egy csapat kerékpáros, akiket a segítő szándék köt össze. Lázadók, akik ételt osztanak hajléktalanoknak. Önkéntesek, akik gyermekkórházba szállítanak élelmiszert. Egy közösség, akik figyelemfelkeltő akcióikkal hatékonyan lépnek fel a társadalmi egyenlőtlenségek ellen.” Így kezdődik a Budapest Bike Maffia nevű csoport bemutatása a „kulcs az élhető városért” szlogenű honlap írásában. A cikkből az is kiderül, hogy a Bike Maffia „egy olyan szerveződés, ami elsőként csatornázta direkt módon a kerékpározást a szociális munkába.” A következő mondat pedig alátámasztja a kerékpáros kultúra térnyerése kapcsán korábban megfogalmazottakat: „Ezzel értük el, hogy tettre kész fiatalok csatlakozzanak hozzánk nagyobb számban, hiszen Budapesten a bringázás – köszönhetően a Critical Mass-nek – a fiatalok és a fiatal felnőttek forradalma lett. Tökéletesen kifejezi a szabadságvágyat. […] A bringa tehát egy pozitív attitűdökkel teli lázadás ma Budapesten és különböző nagyvárosokban. Így a Bike Maffia telitalálat lehet házasítva a segítő munkával, mivel a segítségnyújtás ezen formája is egyfajta lázadás.”

A Budapest Bike Maffia 2011 karácsonyán kezdte meg működését; akkor a kerékpáros aktivisták egy hirtelen jött ötlet nyomán önkéntes felajánlásokból származó alapanyagokból készített szendvicseket osztottak hajléktalanoknak. A megmaradt tartós élelmiszert másnap egy hajléktalanszállónak adományozták. Azóta több százra tehető azon önkéntesek száma, akik az elmúlt évek különböző akcióiban részt vettek. A csapat elsődleges „célcsoportját” elsősorban az utcán élő emberek jelentik. Az adományosztás különböző formái mellett hajléktalanokkal közösen felvonulva tüntettek az elidegenedés, az elembertelenedés ellen is. A legújabb terv a romkocsmák fiatal közönségét veszik célba becsületkasszás közösségi főzésekkel.

A kerékpározás és az URBACT módszer

A fiatalok közlekedési forradalma átalakította a városhasználat megszokott, bemerevedett formáit, a közterületekhez való viszonyulásunkat, ami elvezetett a közösségi, társadalmi szolidaritás felvállalásáig.  Budapesten a biciklizés élménye ébresztett fel sokakat, akik azóta a város fejlődését és arcát meghatározó tényezővé váltak. A spontán városfejlesztési irányok felkarolása, a közösségibb várostervezés és ­-vezetés térnyerése, vagyis mindaz, amit URBACT-módszerként szoktunk emlegetni, Budapesten valahol a biciklis közlekedés berobbanásával kezdődött.

Források:

http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20070413/magyar-critical-mass-tortenete-es-eredmenyei

http://recity.hu/fokusz/79-angyalok-ket-kereken-budapest-bike-maffia

Fotók:

https://www.facebook.com/budapestbikemaffia

www.criticalmass.hu

http://urbanplayer.hu/utca/tekernek-es-segitenek-a-budapest-bike-maffia/

Írta: Sain Mátyás, URBACT Nemzeti Tájékoztatási Pont