Összetart vagy erodál? Miért osztja meg a közösségi gazdaság (sharing economy) a városokat?

Emma Clarence, a közelgő URBACT Városok Fesztiváljának előadója arra a kérdésre keresi a választ, hogy a megosztáson alapuló gazdaságnak van-e hatása a városi egyenlőtlenségekre.

Mayor Won Soon Park, Szöul polgármestere a megosztáson alapuló közösségi gazdaságot az összetartó közösségek fejlesztése, az emberek szükségleteinek kielégítése és az életük gazdagítása egyik útjának nevezte. Szöul közösségi gazdaság programja támogatja a közösségi gazdasági vállalkozásokat a munkahelyteremtésben, a jövedelem növelésében és környezeti kihívások kezelésében. 

New York polgármestere, Bill Di Blasio ugyanakkor kritizálta a megosztáson alapuló gazdaság korróziós hatását a munkahelyekre és a közösségekre, és azt, ahogyan némelyek lemaradnak. New York városa többször támadta a közösségi vállalkozásokat működésmódjuk miatt, beleértve a rendeletek megsértését és a szakszervezetek támadását.

Ez a két eltérő nézet jól mutatja, mennyire vitatott a megosztáson alapuló gazdaság, annak hatása és potenciálja. A közösségi gazdaság vajon enyhíti az egyenlőtlenségeket, vagy létrehozza azokat? És miért bizonyul ennyire megosztónak?

De mindenekelőtt mi is az a megosztáson alapuló közösségi gazdaság?

A megosztáson alapuló közösségi gazdaság, vagy közösségi gazdaság egy címke, amelyet azokra a vállalkozásokra, szervezetekre és közösségi csoportokra használnak, amelyek felismerték a kihasználatlan eszközökben, javakban rejlő értéket. Olyan cégek váltak a közösségi gazdaság jól ismert arcává, mint az AirBnb és az Uber. De rajtuk kívül millió más tevékenységet végeznek for-profit vállalkozások és non-profit szervezetek egyaránt, amelyek szintén mind a közösségi gazdaság részei.

Autó megosztó klubok, szerszámok kölcsönzése, ruhák és kiegészítők bérlése, élelmiszer megosztás, közösségi finanszírozási platformok, az üzleti készségek cseréje, kézműves infrastruktúra kölcsönzése (maker spaces) és a Wikipedia mind jó példája a közösségi gazdaságnak. Mindegyik vesz valamit, ami nincs teljes mértékben kihasználva, mint például az idő, készségek vagy áruk, és lehetővé teszi, hogy mások is hozzáférjenek.

A megosztáson alapuló közösségi gazdaság lehetőségei

Noha sok közösségi gazdaság keretében végzett tevékenység nem új keletű, fejlődésüket elősegítette a modern technológia. Az internet és az okos telefonok lehetővé teszik az emberek számára, hogy megtalálják, amire szükségük van, és könnyen felvegyék egymással a kapcsolatot. A kapcsolatfelvétel fontossága is mutatja, hogy a megosztáson alapuló közösségi gazdaság képes erősíteni az összetartást, növelni a társadalmi tőkét azzal, hogy idegenek között épít bizalmat.

A megosztásnak vannak egyéb lehetséges előnyei is. A korlátosan rendelkezésre álló erőforrások és a környezetkárosítás kiemeli a fogyasztás csökkentésének szükségességét. Az utazás megosztó vállalkozások, mint a BlaBla Car csökkentik az egy utasos autóhasználatot és USA-beli felmérések bizonyították hogy a gépkocsi megosztó szervezetek tagjai körében csökkent a gépkocsi tulajdonosok száma. Az újrahasznosítással foglalkozó honlapok, mint a Freecycle csökkentik a hulladék mennyiségét azáltal, hogy lehetővé teszik az emberek számára a feleslegessé váló tárgyak átadását.

A megosztáson alapuló közösségi vállalkozások az egyénekre és a közösségekre is pozitív hatással vannak. Olyan cégek, mint például az AirBnB rávilágítottak, hogy az emberek a napi megélhetésük megteremtésére használják a felületüket, amelynek így jelentős hatása van a helyi gazdaságra.

Kutatásuk kimutatta, hogy a barcelonai szállásadók 75%-a átlagos, vagy átlag alatti jövedelmet teremtett elő. Az Egyesült Királyságban az AirBnB érvei szerint a rendszer több mint 11 ezer munkahelyet és több mint 502 millió fontot teremtett a 2012/2013-as gazdasági évben.

Hogyan vezethet egyenlőtlenségekhez a megosztás?

Az erőforrások megosztása segíthet néhány, a közösségek számára kihívást jelentő probléma kezelésében. De ez nem minden tekintetben ennyire pozitív. A kérdések gyakran árnyaltabbak, mint azt a bemutatásuk lehetővé teszi. 

Példának okáért a megosztáson alapuló szabadidős lakásbérlési felületek elterjedése többről szól, mint egyéni megélhetési lehetőségről. A közösségek is érintettek. Barcelonában, Berlinben és New Yorkban például aggályok merültek fel olyan kérdésekben, mint a biztonság, a jelentős számú látogató helyi lakosokra gyakorolt hatása, és a helyi állandó lakosság számára elérhető és megfizethető lakhatási lehetőségek csökkenése. Ezeknek a lehetséges problémáknak nem mindegyike leküzdhetetlen, de rávilágít néhány komplex kérdés felmerülésére. 

A megosztáson alapuló közösségi gazdaság előnyeiként emelhető ki a vállalkozások ösztönzése és az emberek segítése egy magasabb jövedelemszint elérésében. Ha van egy szabad szobád, bérbe adhatod, az autóddal segítheted mások közlekedését, ha van időd, alkalmi munkákat vállalhatsz. Az olyan közösségi megosztó felületek, mint a TaskRabbit, embereket társít adott feladatokhoz, és 2015 márciusában az Uber bejelentette, hogy több mint egymillió női munkahelyet hoz létre világszerte. Más platformok a térségen belüli állásokra történő jelentkezéseket teszik lehetővé helyi emberek számára.

Azokban az időkben, amikor sok városban a munkanélküliség az egyik legfőbb probléma, az ilyen lehetőségek ígérete üdvözlendő. De ez a fajta munka sokszor bizonytalan, nem nyújt megfelelő óraszámú elfoglaltságot és gyakran inkább szerződő félként, mint munkavállalóként kezeli az embereket, amely által jóval kevesebb védelemben részesülnek. Néhány elemző szerint a megosztáson alapuló közösségi gazdaságot a pénzügyi válság munkaerőpiacra gyakorolt hatása hajtja, amely erősíti az egyenlőtlenségeket. Mások egy régóta létező trend részének tekintik, amelynek rég áhított célja a kockázatoknak és a költségeknek a vállalkozásokról az egyénekre és a kormányzatokra történő átruházása. Ez a kép a megosztáson alapuló közösségi gazdaságnak csak egy kis szeletét mutatja, de ha a városok kezelni szándékoznak az alacsony bérezésű és bizonytalan munkából eredő egyenlőtlenségeket, akkor ez központi elem lesz, bárhol jelenik meg.

Nem szabad elfeledkeznünk tehát a közösségi gazdaság lehetséges egyenlőtlenséget növelő hatásáról. Ha a közösségi gazdaság a bizalmon alapul – akkor hogyan kezeljük a fennálló diszkriminációs mintákat, előítéleteket?

Egy, a Harvard Egyetemen 2014-ben készült kutatás a faji megkülönböztetést vizsgálta egy online platformon. A New York-i AirBnB szálláshelyek 2012-es adataira támaszkodva kimutatták, hogy hasonló minőségű (pl. elhelyezkedés) szálláshelyek fehér bőrű szállásadói 12%-kal kerestek többet a fekete bőrű szállásadóknál. A lényeg ebben az esetben nem az AirBnB-n van, hanem azon, hogy az online rendszeren keresztül történő megítélés, amely meghatározó a közösségi gazdaság esetén, lényegesen felerősítheti a diszkriminációs gyakorlatokat és ezzel az egyenlőtlenségeket, hacsak határozott lépéseket nem tesznek ennek a lehetőségnek a kezelésére.

Erősebb közösségek építése megosztáson keresztül

A munkanélküliség, a jólét csökkenése és a növekvő megélhetési költségek nem igazán jó érvek a közösségi gazdaság mellett. A problémák közül néhány nem megoldhatatlan, ugyanakkor szükséges ezek felismerése és kezelése. Mik tehát a megosztáson alapuló közösségi gazdaság ígért erősségei? Számtalan példa létezik arra, hogy a közösségi gazdaság erősebb, összetartóbb közösségeket formál, és támogatja őket a nehézségeik kezelésében. Ezek a példák gyakran kis léptékűek és nem igazán közismertek, de a hatásuk igen fontos.

Az első szociális utcát Bolonyában (Olaszország) hozták létre attól az ötlettől vezérelve, hogy így hozzák össze az utcabeli embereket: közösségi életet élni, az utcát és a környéket szépíteni, fejleszteni; segíteni egymáson azzal, hogy megosztják, amijük van, legyen az idő, termék, vagy készség. Bevásárolni egy idősebb embernek, megosztani a mosógépet olyannal, akinek nincsen. A szociális utca létrehozta a szomszédság érzését ott, ahol a legtöbben nem is ismerték a szomszédjaikat. Az elszigetelődés oldása nemcsak erősebb közösségi kapcsolatokat hoz létre, de az erőforrások megosztásával a szociális utca segített enyhíteni az egyenlőtlenségeket.

A közösségi finanszírozás ötletéhez való innovatív hozzáállás található meg a Detroiti Levesben (USA). Az emberek minden hónapban ételt hoznak, és 5 dollárt fizetnek a részvételért. Meghallgatnak négy rövid előadást olyanoktól, akik szeretnének tenni valami, aminek pozitív hatása van a helyi közösségre. A végén szavaznak, és a győztes megkapja az este folyamán gyűjtött pénzt. Öt év alatt a Detroiti Leves 85 ezer dollárt gyűjtött össze és 95 projektet támogatott. A közösségi finanszírozású mikro-projektek által támogatott közösségfejlesztés a megosztáson alapuló étkeztetéssel kísérve jó példa arra, hogy a közösségi gazdaság erősebb közösségeket teremt, és megmutatja, hogyan dolgozzunk együtt olyan problémák enyhítésén, mint például az esélyegyenlőtlenség.

Mit tudnak tenni a városok?

A megosztáson alapuló gazdaság vitatható. Olyan régi iparágak, mint például a taxis vagy a szállodai szolgáltatások megzavarása miatt a munkára, emberekre és közösségekre gyakorolt hatását is érheti kritika. De ez a kritika figyelmen kívül hagyja azt, hogy a közösségi gazdaság erősebb és ellenállóbb közösségeket hoz létre. Segít az embereknek abban, hogy elérjék azt, amire szükségük van, csökkentsék a hulladék mennyiségét, újraélesszék a városokban gyakran elveszettnek hitt közösség érzését: a közösségi gazdaság lehetőségeit nem szabad figyelmen kívül hagyni.   

A megosztáson alapuló gazdaság növekszik, de a városoknak nem szabad várnia, cselekedniük kell. Mindenekelőtt a városoknak kezelniük kell azokat a szabályozási és adózási kérdéseket, amelyeket a közösségi gazdaság üzleti oldala vet fel. Néhány városban betiltottak olyan szervezeteket, mint például az Uber, azért, mert nem szűrte ki a nem regisztrált vezetőket. Más városokban a helyi szabályozás megsértéséért vetettek ki bírságokat (Barcelona), vagy új szabályokat hoztak a közösségi gazdaság bizonyos ágai növekedésének megállítására (Berlin). Megint más városok együtt dolgoztak a közösségi gazdaság vállalkozásaival annak érdekében, hogy együtt találjanak megoldásokat. Amszterdamban például a városi tanács és az AirBnB megegyeztek abban, hogy közös erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy a szállásadók megkapják a tevékenységükkel járó felelősségi köröket és szabályokat (mint például a szállásadás évi két hónapos korlátja) bemutató útmutatót. Ezzel egy időben az AirBnB gyűjti össze és fizeti az idegenforgalmi az önkormányzatnak.

Ugyanakkor a városoknak nemcsak a szabályozás területén kell lépniük. Alapvető, hogyha a város azt szeretné, hogy a megosztáson alapuló gazdaság hozzájáruljon az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a közösségi összetartozás erősítéséhez, akkor nyitottan és innovatívan kell gondolkodniuk a közösségi gazdaság használatáról és támogatásáról. 

2014-ben Kirklees (Észak Anglia) volt az egyik nyertese a Bloomberg Polgármesterek Kihívásának, amelynek célja, hogy forradalmasítsa a megosztáson alapuló gazdasággal való együttműködést. Habár még korai stádiumban van, a cél egy olyan felület biztosítása, amely összehozza a közszférát, a vállalkozásokat és a közösséget, és ezen keresztül megosszon bizonyos termékeket, helyeket és készségeket egy kölcsönzésen, barteren és idő-bankon alapuló rendszerben. A projekt fókuszában a Kirklees-ben rejlő lehetőségek felszabadítása és a közösség erősítése áll, a rendelkezésre álló források kihasználásának maximalizálásával.

Vannak városok, amelyek elköteleződtek a „megosztáson alapuló várossá” válás (sharing cities) irányába, hogy ezáltal segítsék a közösségi gazdaság iránti bizalom épülését. Szöulban például támogatják a megosztáson alapuló gazdaság vállalkozásait. Átvilágították a közösségi szolgáltatásokat, így növelve a bizalmat a közösségi gazdaság iránt. Aktuálisan használaton kívüli közcélú erőforrásokat, mint például gépkocsikat, épületeket tettek a nyilvánosság számára elérhetővé. Amszterdamban, amelyet 2015-ben Európa első hivatalosan „megosztáson alapuló városává” nyilvánítottak, a városvezetők és a hivatalnokok, a vállalkozások és a közösség együtt népszerűsíti a közösségi gazdaságot a nagykövetek és a közösség aktív tagjainak hálózatán keresztül, valamint azáltal, hogy helyet teremtenek a kísérletezésre.

Ezek a típusú tevékenységek segítenek kezelni a közösségi gazdaság egyik kulcskérdését: hogyan lehet részt venni benne eszközök és vagyon nélkül? A közvagyonhoz való hozzáférés lehetőségének megteremtése az emberek számára a fontos lépés a részvételhez, a városoknak pedig ahhoz, hogy ebben központi szerepet játszanak.

Ez még csak a kezdet

Mayors Park és di Blasio két igen eltérő véleményével kezdtünk: a megosztáson alapuló közösségi gazdaság vajon erősíti vagy erodálja a közösségek összetartozását. A valóságban nem lehet ezt ennyire élesen elválasztani és a kép sokkal összetettebb és árnyaltabb.

A vitatottság részben talán a „megosztáson alapuló” jelzővel ellátott tevékenységek különbözőségéből következik. Valamihez való hozzáférés nem több mint egy egyszerű gazdasági csere, nem teremt társadalmi hozzáadott értéket, amelynek fontosságát a közösségi gazdaság mellett érvelők hangsúlyozzák. Autót bérelni egy közösségi autóklubból semmivel nem különbözik attól, mintha azt egy hagyományos autókölcsönzőtől béreljük. Ugyanakkor megosztani az autódat idegenekkel és közösen utazni, már egészen más ügy. Mindkét típusú tevékenységből származik környezeti haszon, de az összetartóbb, befogadóbb és ellenállóbb közösség lehetősége az emberek közötti kapcsolatok megteremtéséből fakad.

A megosztáson alapuló gazdaság nem tűnik el. A városoknak meg kell érteniük a közösségi gazdaságban létező tevékenységek sokféleségét, fel kell ismerniük a feladatukat abban, hogyan segítsék a közösségi gazdaságot olyan kérdések kezelésében, mint a környezeti problémák vagy az egyenlőtlenség. Abban is van szerepük, hogy intelligens szabályozással csökkentség a megosztáson alapuló gazdaság esetleges negatív következményeit.

A megosztáson alapuló gazdaság nem egy statikus dolog. Tíz évvel ezelőtt nem léteztek ilyen cégek, mint az AirBnB és az Uber. Elképzelhető, hogy tíz év múlva a közösségi gazdaság keretében működő vállalkozások nagyon különbözőek lesznek a maiakétól. Ezeknek a cégeknek a körében megjelentek az együttműködésen és a munkavállalói tulajdonban lévő modellek. A városoktól nem lehet elvárni, hogy egyszerre kialakítsák az ezzel kapcsolatos irányvonalakat és szabályokat, hanem együtt kell dolgozniuk a közösségi gazdasággal, ahogyan az fejlődik és alakul.

Ez egy folyamatos párbeszéd. A közelgő rigai URBACT Városfesztiválon lehetőség lesz részleteiben is megvizsgálni az itt felmerült kérdéseket, feltárni a közösségi gazdaság szerepét azokban a kulcskérdésekben, amelyekkel a városok szembesülnek. Közösen megvizsgáljuk majd, mit tudnak tenni a városok annak érdekében, hogy mindenki részesülhessen ebben a lehetőségben.

 Készítette EClarence