Jelenlegi hely

Hírek a HABITAT III-ról és az Új Városi Agendáról

2016. 11. 08.

Hallott már a Habitat III-ról és az Új Városi Agendáról? Az alábbiakban áttekintjük, hogy valójában mit jelentenek ezek a világ urbanizációja számára.

A Habitat III az Egyesült Nemzetek lakásügy és fenntartható városfejlődés témájáról szóló harmadik konferenciája volt, Quito (Ecuador)-ban, 2016 október 17-23-án. 167 országból 30ezren vettek részt. A konferencia megerősítette az ENSZ tagországainak a fenntartható városfejlődésre irányuló globális elköteleződését, és elfogadta az Új Városi Agendát, mely az 1996-ban Isztanbulban elfogadott Habitat Agendára épül.

Az URBACT részt vett a konferencián, bemutatta a területi együttműködés szükségességét, értékét és fontosságát, illetve elhozta a konferencia és az Új Városi Agenda legfontosabb megállapításait.

Miről szól az Új Városi Agenda?

Az Új Városi Agenda egy 22 oldalas dokumentum, melynek célja, hogy „irányt mutasson a következő húsz évre a világ fenntartható és átalakuló városfejlődése számára”. Az Új Városi Agenda egyezmény a tagországok és az Egyesült Nemzetek között, közös jövőkép városaink jövőjét illetően, valamint elköteleződés a fenntartható városfejlődés iránt.

A közös jövőkép

Öt pont és számos alpont rögzíti, hogy milyen legyen a városok és emberi települések jövőképe mindenki számára. Olyan jövőkép, ahol „minden lakos diszkrimináció nélkül tudja élni és alakítani az igazságos, biztonságos, egészséges, elérhető, megfizethető, rugalmas és a veszélyeknek ellenálló, fenntartható városokat”.

A jövőképhez hozzátartoznak az egyenlő jogok és lehetőségek, az alapvető szabadságjogok, a megfelelő lakáshelyzet, a közellátáshoz való egyenlő hozzáférés, a polgári részvétel és aktivitás, a nemek közötti egyenlőség, az elérhető városi közlekedés, a katasztrófavédelem és -megelőzés, a környezeti fenntarthatóság, a magas termelékenység, versenyképesség és innováció, a teljes, produktív foglalkoztatás és megfelelő munkahely mindenki számára.

Feladatok, kötelezettségek

Az Új Városi Agenda keretében a tagállamok elköteleződtek

a társadalmi befogadásra és a szegénység megszüntetésére,
a városi jólétre és a mindenki számára biztosított lehetőségekre,
a környezetileg fenntartható és rugalmas, veszélyes hatásoknak ellenálló városfejlődésre.

Vázolják azokat a feltételeket is, amelyek fentiek hatékony megvalósításához szükségesek, mint a közösségi részvétellel folyó tervezés; nemzetközi együttműködés; készségfejlesztés, a tapasztalatok, tervek és programok megosztása a különböző kormányzati szintek között. Nem határoztak meg ugyanakkor olyan operatív tervet, számszerűsített célokat és indikátorokat, amelyeket a tagállamoktól és más kormányzati szervezetektől számon lehet kérni.

A dokumentum egyetemes jelentőségű, de megvalósítása nem kötelező. A Tagállamok és más városi érdekeltek önkéntes kötelezettségeket vállalhatnak és rögzíthetnek a Quito Megvalósítási Tervben.

Miben új az Új Városi Agenda?

Vitatott ez a kérdés, mert a válasz a mindenkori országos és helyi feltételektől függ. Egyesek számára már áttörés, hogy egyáltalán aláírták az Agendát, mások esetében a jövőkép és az elvek már ismertek és adottak.

Európai szinten például a városfejlesztés integrált megközelítésének már hosszú története van. Erről szól számos EU-s kezdeményezés, politika és program, mint az URBAN I és II, melyek 1994-2006 között a hátrányos helyzetű településekre és városrészekre fókuszáltak; a 2002 óta folyó URBACT program, melynek célja az integrált városfejlesztés elősegítése a városok közötti hálózat építés a készségfejlesztés és tapasztalatmegosztás révén; a 2005.évi Bristol megállapodás a fenntartható települések jelentőségéről Európa fejlődése számára; a Fenntartható Európai Városok Lipcsei Kartája, melyet 2007-ben fogadtak el; a 2008. évi Marseilles-i Nyilatkozat, amely e Lipcsei Karta elveinek megvalósítására tesz javaslatot a Fenntartható települések európai referencia-keretének (RFSC) kidolgozásával; a 2009.évi Lisszaboni Egyezmény a területi kohézió fogalmával; az Európa 2020 Stratégia és Kohéziós Politika valamint Európai Regionális Fejlesztési Alap; és a nemrég, 2016 május 30-án elfogadott Amsterdami Egyezmény az EU Városi Agenda hivatalos meghirdetésével.

A folytonos törekvés a helyes elvek, eszközök és módszerek kutatására, rögzítésére, alakítására és érvényesítésére jelzi a városi problémák, kihívások és lehetőségek komplexitását és a városi döntéshozók múlhatatlan törekvését, hogy őrizzék és fenntartsák a városi értékrendet („urban aquis”) a gazdasági válság idején is, és az új, szélsőséges politikai erők, orientációk és döntések közepette is.

Az Új Városi Agenda létrejöttét megelőzték a tagországok közötti, több hónapos, világszerte folytatott egyeztetések és a legfontosabb városi érdekeltekkel való konzultációk, előkészítő bizottságok, országos, regionális és nemzetközi jelentések, fejlesztéspolitikai tanulmányok, informális meghallgatások, gyűlések, kormányközi, regionális és tematikus összejövetelek, e-tanácskozások, városi kampányok, fórumok stb. Az előkészítés 2014 szeptemberében kezdődött. Cél volt a lehető legtöbb fontos városi érdekelt összegyűjtése a világ minden részéből, és a munka során inkább kívánságlista készült, és nem innovatív és változást hozó munkaterv.

Az Új Városi Agenda gyengeségei és a kritikák ellenére el kell ismerni, hogy föderatív folyamatról és dokumentumról van szó, amely szól azokról az értékekről, amelyeket képviselnünk kell, és amelyekért küzdenünk kell, különösen a globális gazdasági, környezeti és társadalmi kihívások idején.

Hogyan lehet megvalósítani az Új Városi Agendát?

Világszerte sok ezer város próbálja már évek óta érvényesíteni az Új Városi Agendában most lefektetett elveket. Számos válasz és megoldás áll már rendelkezésre, amely még nem ismert széles körben.

Ebben játszhat katalizátor szerepet a területi együttműködés. A városok közötti együttműködés, hálózatépítés, térségközi tapasztalatcsere terjeszti, megosztja és alkalmazásra segíti a jó gyakorlatokat. Nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, ha a nemzeti és a helyi kormányzatok tanulhatnak a többiek jó gyakorlatából vagy hibáiból. A nagytérségi (például pán-európai), nemzetközi (különböző kontinensek városai közötti) vagy területi együttműködés jó eszköz a városok számára fenntartható helyi fejlesztéspolitikájuk kialakításában.

Vegyük például Mollet Del Vallés-t, az 52 ezer lakosú spanyol várost. A HABITAT III konferencián Mollet Del Vallés bemutatta, hogy hogyan hasznosította a más európai városokkal való tapasztalatcsere eredményeit. Az URBACT Diet for Green Planet (Étrend a Zöld bolygóért) városhálózat tagjaként Sodertalje (Svédország), Lomza (Lengyelország) és Moletai (Litvánia) városokkal együtt, előzetes tapasztalat nélkül olyan helyi élelmiszerpolitikát alakított ki Sodertalje példájára, amelynek keretében a városi közétkeztetés számára egészséges, kiegyensúlyozott, organikus, az évszakhoz igazodó, helyi előállítású élelmiszer-alapanyagot szereztek be. Mollet Del Vallés vezetése összegyűjtötte a helyi élelmiszertermelőket, tanárokat, szakácsokat, dietetikusokat, magáncégeket és politikusokat, hogy megbeszéljék, hogyan lehet javítani az étel minőségét és a lakosok fogyasztási szokásait, úgy, ahogyan ezt Sodertalje-ban tették. Közösen határozták el, hogy megváltoztatják a városi közbeszerzési modellt, új előírásokat vezetnek be a közületeket kiszolgáló élelmiszer-nagykereskedők számára. Az előírások indikátorokat és célokat tartalmaznak ízletes és egészséges élelmiszerekre, helyi előállításra, kevesebb hús, több zöldség, teljes kiőrlésű lisztfélék, szezonális élelmiszer fogyasztására, az élelmiszerhulladék csökkentésére. Mollet Del Vallés-ben a közétkeztetés ma helyi előállítású, egészséges élelmiszert tartalmaz, és ez hozzájárul a helyi gazdaság fejlődéséhez is.

Az alábbi videón megismerhető Mollet Del Vallés példája:

Basinstoke (EK) és Nantes (F) képviselői is előadtak a HABITAT III konferencián közös munkájuk eredményeiről. A 178 ezer lakosú Basinstoke az URBACT ESIMEC hálózathoz csatlakozott. A projekt témája a helyi munkaerő szakismeretei és a vállalati igények összehangolása. Más európai városokkal, szakképzőkkel, helyi érdekeltekkel, vállalatokkal, egyetemekkel, városi tisztviselőkkel és fiatalokkal való transznacionális összejövetelek nyomán alakult ki a megoldás a helyi vállalati igények és a szakemberhiány közötti ellentét feloldására, a „Basingstoke Foglalkozási és Szakképzési Övezet” létrehozására.

A video az ESIMEC projekt eredményeit mutatja be:

Ez csak néhány a több száz példából, amely a területi együttműködés eredményeiről szól.

Az Európai Bizottság elhatározta, hogy nemzetközi szintű, városok közötti együttműködést ösztönöz, támogat és finanszíroz az új Nemzetközi Városi Együttműködési program létrehozásával. Az Európai Bizottság 2017. júniustól kezdve legalább három évig támogatja a kapcsolatépítést az európai városok és Mexikó, Argentína, Brazília, Chile, Columbia, Peru, Kanada, Kína, India, Japán és az Egyesült Államok városai között. A cél integrált helyi politikák kialakítása. Ezt az akciótervezési folyamatot az URBACT módszer és tapasztalat szerint kell megvalósítani.

FÓKUSZBAN: JAVÍTANI A (1) TUDÁSMEGOSZTÁST; (2) AZ EU FINANSZÍROZÁS HASZNOSÍTÁSÁT; (3) AZ EU ELŐÍRÁSAIT

Emellett az Európai Bizottság elhatározta, hogy az EU Városi Agendáját beépíti az Új Városi Agendába. Az Amszterdami Paktummal 2016. május 30-án elfogadott EU Városi Agenda 12 tematikai prioritásra fókuszál, melyek a következők: munkahelyek és szakmák a helyi gazdaságban; városi szegénység; lakásügy; migránsok és menekültek; fenntartható területfelhasználás és természetalapú megoldások; cirkuláris gazdaság; klíma-adaptáció; energetikai átmenet; városi közlekedés; levegő minőség; digitális átalakulás; és innovatív és felelősségteljes közbeszerzés. Tizenkét partnercsoport lesz, mindegyik egy-egy témáért felelős. Tagjaik a tagállamok, városok, civil szervezetek. Három év alatt akciótervet készítenek a szabályozás javítására (hathatósabb, hatékonyabb és olcsóbban megvalósított), a finanszírozás javítására (a szükségletekhez jobban alkalmazkodva, egyszerűbben elérhető, integráltabb) és az ismeretek javítására (adatbázis, jó gyakorlatok/projektek, tapasztalatcsere). Foglalkozni kell minden témában olyan kérdésekkel is, mint a kis- és középvárosok, város-vidék kapcsolatok és innovatív kezdeményezések.

Végül az OECD támogatásával az Európai Bizottság vállalta globális emberalapú város- és település-definíció kidolgozását és tesztelését, melynek segítségével világszerte lehet mérni az urbanizáció szintjét.

A HABITAT III és az Új Városi Agenda után

Az Új Városi Agenda felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a 2030 Fenntartható Fejlődési Agenda kapcsán tett vállalásaikat. Felhívja az Egyesült Nemzetek Közgyűlését, hogy négyévente számoljon be az Új Városi Agenda érvényesítésének előrehaladásáról.

Nehéz folyamat lesz ez, mert a tagállamok vállalásai eltérőek. Nincsenek számszerűsített célok és az országok között összehangolt indikátorok. Másfelől viszont mindez ösztönöz arra, hogy alakuljon ki valamilyen nemzetközileg egyeztetett eredménykeret remélhetőleg még az ENSZ 2036.évi konferenciája és egy újabb Városi Agenda elfogadása előtt.

Az URBACT továbbra is részt vesz a folyamatban, segíti tapasztalataival, szaktudásával és a városi hálózatépítés, tudásátadás és városi érdekeltek készségfejlesztésének támogatásával az európai és az Európán kívüli térben.