Jelenlegi hely

A városperemi területek besűrítése – átalakuló városrészekkel a terjeszkedés ellen

2017. 03. 23.

A városmag körüli területek beépítésének sűrítése nem könnyű, de olyan kihívás, amelyet érdemes felvállalni a városi területek szabályozatlan terjeszkedése elleni küzdelem során. A város központi – többnyire sűrűn beépített és felújított, regenerált – területeit különféle átmeneti övezetek (peremterületek) követik, amelyek általában vegyes felhasználásúak, alacsonyabb beépítési sűrűséggel. Elvileg ezek a városrészek alkalmasak a beépítési sűrűség növelésére, szolgálva a kompakt város kialakításának eszményét. A feladat mégsem könnyű. A környezeti előnyök érdekében megvalósított építési beavatkozások társadalmi vonatkozásban rendszerint kockázatokkal járnak együtt, egyúttal költségesek, és ez nehezen hidalható át olyan időszakban, amikor a közszféra még a pénzügyi válság következményeivel küszködik.

A beépítés sűrítésével kapcsolatos kihívásokat a cikk először elméleti vonatkozásban tárgyalja és városi példákkal illusztrálja. Ezután bemutatja az URBACT sub>urban hálózat akciótervezési megoldását: a projekt négy városában alkalmazott innovatív módszert. Végül egy pillanatképen mutatjuk meg azt a dinamizmust, amellyel a sub>urban hálózat transznacionális összejövetelein ezt a nehéz témakört kezeli.

A városi terjeszkedés problémái

A városok jövőjéről szóló közbeszéd egyik központi kérdése a beépítési sűrűség. Ennek oka, hogy a laksűrűség vonatkozásában ütköznek a magán és a társadalmi érdekek. A legtöbben (a családok, a beruházók, a cégek) igyekeznek növelni saját, magán előnyeiket, és ezek az igények csak a társadalmi érdekek kárára elégíthetőek ki. Például a legtöbb család a kevésbé sűrű beépítést kedveli, és ez burjánzó elővárosok kialakulásához vezet, ami igen kártékony a fenntartható városfejlődés szempontjából.

Az egyéni érdekek és a szörnyűséges társadalmi következmények közötti ellentmondást nevezik a Közjó tragédiájának (Hardin, 1968). A probléma oka az, hogy a nyereséget és a ráfordítást sohasem ugyanaz a szereplő viseli és okozza. Továbbá a nyereség gyakran elvont és jövőbeli, míg a költség mindig konkrét és jelenlegi. Ez a jövő nagy kihívása: hogyan lehet a kompakt város hosszú távon fenntarthatóbb megoldásait elfogadtatni a családokkal pillanatnyi preferenciájuk helyett.

A helyzet még bonyolultabb, mivel a beépítési sűrűség a fenntartható városfejlesztésnek nem egyedüli jellemzője. A fenntarthatóság tágabb értelemben a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok dinamikus egyensúlyát jelenti. Ezért végül is a laksűrűség nem önmagában érdekes, hanem a különböző sűrűségi szintek nyomán előálló gazdasági, környezeti és társadalmi következmények viszonylatában. Viszont a laksűrűség környezeti és társadalmi szempontjai gyakran ellentétbe kerülnek egymással. Az átmeneti zónákban leginkább alacsonyabb jövedelmű csoportok élnek, és számukra a beépítési sűrűség növelése azzal jár, hogy a központtól még messzebb levő területre szorulnak ki, így még kevésbé és még költségesebb közlekedéssel jutnak a központi városban levő munkahelyekhez. Így a környezeti szempontból előnyös laksűrűség növelés társadalmi hátrányokkal jár együtt, és a dzsentrifikáció nyomán a társadalmi összetétel egyre homogénebb lesz.

1-2 kép: A Madrid körül alakuló elővárosi övezet, 2009; jellegzetes átmeneti övezet Rotterdamban, 2016.

A városfejlesztés – és ennek egyik eszköze, a laksűrűség-növelés – kihívásai minden növekvő városban előfordulnak. Az egyik szeminárium (Amsterdam, 2016) során a dinamikusan fejlődő Amsterdam példáját mutatták be. 2040-ig 300 ezer új lakást kell építeni. A hagyományos tartalékterületeket (felhagyott kórház, katonai létesítmény stb.) mind hasznosították. Van még kis tartalék a kiürült irodaházban és gyárépületben és a beépítés sűrítésével, így még 40 lakásra van hely. A többi 260 ezer lakás helyét csak rossz feltételekkel lehet biztosítani: nagyméretű sűrítéssel, emiatt jó állapotban levő 19. századi beépítés felszámolásával, vagy a több évtizede védett zöld sávok (ujjak) beépítésével, vagy Almere és más, Amsterdam igazgatási határain kívül létesített új városokban a laksűrűség növelésével. Így Amsterdam (extrém) esetében a dinamikus növekedés miatti kihívások kezeléséhez a laksűrűség növelés normális megoldásai nem lennének elégségesek. A sűrítés – és a már most is nagy laksűrűségű a területeken az élhető lakásfeltételek biztosítása – azonban elkerülhetetlen.

A sub>urban módszer

Az URBACT Sub>urban hálózata – vezető partner: Antwerpen városa, vezető szakértő: Maarten van Tuijl – a városperemi területeket vizsgálja. Ezek általában a történeti várost körülvevő, a II. világháború után kiépült, gyakran nem túl fényes városrészek, amelyek jellemzően modern lakótelepek, terjengős családi házas térségek, üzletközpontok, logisztikai létesítmények, üdülőterületek, irodák és ipari övezetek keverékéből állnak (van Tuilj, 2016). A hálózat célja a városperemi övezet beépítési sűrűségének integrált megközelítésű növelése, ehhez a lehetőségek feltárása, összevetése a fizikai és társadalmi szempontok figyelembe vételével. Ha a beépítési a sűrűség növelésének eszköze „a városi peremterület regenerációja, akkor ennek célcsoportját a különféle kultúrákhoz tartozó, különböző jövedelmű, képzettségű és korú lakosok alkotják. Ezért fontos, hogy a növekedés és regeneráció előnyei mindenkihez eljussanak megfizethető lakások, munkahelyek és szolgáltatások révén.”(id. mű)

A sub>urban hálózat partnervárosaiban a beépítési sűrűség növelésének feltételei legalábbis nem optimálisak. A városok pénzügyi helyzete rossz, a korábban dinamikus közszereplők (például a lakásszövetkezetek) pénzügyi gondokkal küszködnek, a bankok vonakodnak a beruházások finanszírozásától. Mindezek mellett a legtöbb városban a városi peremterületeken levő ingatlanok nagy cégek vagy a háztartások tulajdonában vannak, ezért a helyi önkormányzatok tervezési és szabályozó hatása csak közvetett és korlátozott lehet.

Ilyen feltételek között a városokban új, innovatív megközelítést kell alkalmazni, hogy elérjék stratégiai céljukat, a beépítési sűrűség integrált, a negatív társadalmi és környezeti mellékhatásokat elkerülő megvalósítását A sub>urban hálózat megközelítésének általános jellemzői itt találhatók.

Az alábbiakban ismertetem, hogy a 4 sub>urban város hogyan próbálja bevonni a stratégia kimunkálásába az összes lehetséges érdekeltet, a területek és épületek tulajdonosait, a beruházókat, ingatlanfejlesztőket, a lakókat, a dolgozókat és a potenciális beköltözőket.

Antwerpenben jelentősen nő a népesség száma a központi város körül. A nagy peremterület 7 különböző jellegű és problematikájú részét választották ki akciótervezésre. Az egyik Lageweg ipari terület volt. Jelenleg kis telkek nagyszámú tulajdonosa osztozik a területen. A város kísérleti szabályozási eszközökkel próbálja gyorsítani a fejlesztést (van Tuilj 2016). Különféle rendezvényekkel, gondolatébresztő dialógusokkal, közös tervezőasztalokkal, az egyes forgatókönyvek kimenetét bemutató interaktív modellekkel próbálják ösztönözni a vállalati együttműködést; tematikus terepbejárást szerveznek az érdekeltek számára a lehetséges forgatókönyveket ismertető füzettel a kézben; adaptív területi és finanszírozási számítási modellekkel tesztelik a különböző megoldások lehetőségeit. Ezekkel a módszerekkel az ingatlantulajdonosok nagy részét meg lehetett győzni, hogy aláírják a szándéknyilatkozatot, miszerint együtt dolgoznak és együtt végzik a beruházást a projekt során. A sikeres kezdeményezés eredményeképpen az ingatlanhatárokon átnyúlva lehet dolgozni és hatékony tervet készíteni az egész terület kis lépésekben történő fejlesztésére.

Oslo megoldást keres a dinamikus növekedés és a területi korlátok közötti konfliktusra. A várost igen értékes, a fejlesztés szempontjából érinthetetlen zöldterület veszi körül. A megoldás a város közigazgatási területén levő, de a városmagon kívül fekvő volt gyártelepek beépítési sűrűségének növelése. 5 pilot projekt területen tesztelik a rugalmas átalakulást segítő új folyamatot. A városvezetés a lényegi elemekre fókuszál és mozgásteret hagy a privát szereplőknek saját ötleteik kialakítására. Készül egy tervezési program, amely általános irányelveket rögzít: városfejlesztési elveket, a fő területfelhasználási, magassági és funkcionális paramétereket (van Tuilj 2016). Ennek alapján készül terv a közterekre, ami meghatározza a közterületek határait, méretét és kívánatos minőségi jellemzőit, kijelöli és ismerteti a közösségi projekteket, és rugalmas lehetőséget hagy a piaci szereplőknek a fennmaradó részek kitöltésére.

Brnoban az utóbbi két évtizedben erőteljes volt a szuburbanizáció. Ennek mérséklése érdekében keres a város lehetőséget a közigazgatási határon belüli területek laksűrűségének növelésére. Két akcióterületet jelöltek ki. Mindkettő aránylag közel van a városközponthoz, villamossal tíz percre. Egy gyorsan fejlődő és élénk forgalmú egyetemi kampusz épült a területen, körülötte kis kertek vannak. Néhánynak a használatát már fel is hagyták, mert a tulajdonosok számítanak a változásra, a lakásépítésre, bár a területen nincs infrastruktúra és közlekedési kapcsolat. Brno városvezetése kísérleti módszer alkalmazására vállalkozott a szokásos hierarchikus döntéshozás helyett. Első lépésként kapcsolatot épített a hivatal érintett ügyosztályai, a főpolgármester és az érintett 3 kerületi polgármester között. Az ott élő lakosok várták a hivatal véleményét és felkészültek, hogy tiltakozni fognak. Legnagyobb meglepetésükre őket kereste meg a hivatal és kérdezte, hogy ők mit gondolnak. Ez az új-típusú tervezés szokatlan a poszt-szocialista városokban, el kellett magyarázni a városháza és a kerületi hivatal ügyosztályainak és a képviselőknek. Az URBACT projekt és a Helyi Támogató Csoportok megszervezése jó alkalom volt a politikacsinálás új területe felé vezető út indítására.

Casoria Nápoly északi körzetének legnagyobb (78.000 lakosú) városa, a központi várostól 10 km-re. Az 1970-es évek vége óta Casoria elvesztette jelentős ipari szerepét. A termelés megszűnt, a gyárak, ipari területek kiürültek. A városban erős szolgáltató szektor alakult ki, de mára ez is válságba került.

A lakosok elköltöznek, mert a közlekedés zsúfolt, munkahely nincsen, a települések szegényesek, a lakásviszonyok rosszak, hiányos a közúti infrastruktúra, nincsenek nyilvános zöldterületek (Lásd: Casoria Helyzetfelmérő Tanulmány 2016:95)

Casoriában a laksűrűség növelésének igénye nem a városfejlődés és a szuburbanizáció miatt alakult ki, hanem azért, mert sok a kiürült ipari és szolgáltató terület és épület, és a város nagy elővárosi parkokat tervez. A város rugalmas és átlátható tervezési folyamatra, a városfejlesztési módszerek tesztelésére készül. Hierarchikus döntések helyett a hivatal a tulajdonosokkal és a városok használóival (egyesületekkel) akar együtt dolgozni. A többi településsel összefogva a városhatárokon átnyúló stratégiai terv kidolgozására készül.

A négy példában különféle feltételek és okok miatt merül fel a városperemi területek laksűrűsége növelésének igénye, nemcsak dinamikusan fejlődő városokban (Antwerpen, Oslo,) hanem a stagnáló (Brno) és a zsugorodó (Casoria) településeken is. A példák azt is mutatják, hogy foglalkozni kell az átmeneti övezetek helyzetével még a belső városrészek rehabilitációjának befejezése előtt. Előfordulhat, hogy a belső városrészek rehabilitációja befejezetlen marad, túl költséges lenne folytatni, és a városvezetés inkább az olcsóbb megoldásoknak ad prioritást az átmeneti övezetekben, ahol rugalmasabb eljárások alkalmazására van lehetőség.

A szub>urban akcióban: üzenetek Casoria számára

Casoriában, a sub>urban hálózat transznacionális ülésén kis csoportokban felfedező sétákat szerveztek a városban. Ez arra is alkalmat adott, hogy a más városokból érkező partnerek üzenetet hagyjanak Casoria számára. Így történt: