Nemi egyenlőséget szem előtt tartó városok = gyerekjáték?

A „nemek közötti egyenlőség” 2018 politikai korszellemévé vált, arra ösztönözve az intézményeket a világ minden táján, hogy közelebbről megvizsgálják, hogyan viszonyulnak egymáshoz a nők és a férfiak a személyes, a szakmai és a közszférában. De mit jelent ez az európai városok számára?

Az URBACT új kezdeményezése, a „nemi egyenlőséget szem előtt tartó városok” célja, hogy választ találjon erre az összetett kérdésre. Szeptemberben, a lisszaboni URBACT városfesztiválon is fókuszba került a téma. Egy félnapos walkshop keretében élőben elemeztük a várost arra vonatkozóan, hogy hogyan és miért más a nők és a férfiak tapasztalata a közterületekről. És ami még fontosabb, mit lehet tenni egy biztonságos, befogadó és a nemi egyenlőséget szem előtt tartó város létrehozásáért?

Ahogy elindultunk a délelőtti hőségben, Lisszabon városa minden nemi összetettségében kibontakozott körülöttünk: az idősebb nők nehéz csomagokat cipeltek a meredek macskaköves utcákon, szünetet tartva, a fehérre meszelt falaknak támaszkodva, egy kis árnyékot keresve. Egy fiatal tuk-tuk női sofőr süvített el mellettünk. Egy turistacsoportot vezetett keresztül a villamosok, buszok és autók kaotikus forgalmán, amelyek közül szinte mindegyiket férfiak vezették. A férfi építőmunkások és rendőrök uralták a járdát, a 11 órai cigarettájukat szívva. A tekintetükkel gyakran a nőket követték. Ahogy az idős nő haladt előre a köztereken, anyukák játszottak gyermekeikkel a katonákat ábrázoló és a gyarmati múltat idéző szobrok lábánál, és talán még a tuk-tuk sofőrjének sem jutott eszébe, hogyan is befolyásolhatta ez a környezet az ő egyéni törekvéseit, érdekeit vagy pénzügyi helyzetét. Ez talán a városi élet kevésbé figyelembe vett perspektívája, amelyet az URBACT új kezdeményezése, a „nemi egyenlőséget szem előtt tartó városok” szeretne feltárni.

Az egyenlő város  

Tudjuk, hogy a városok a kormányzat azon szintjét képviselik, amelyek a legközelebb állnak a polgárok napi igényeihez. Gyakran az önkormányzat és intézményei adják a legnagyobb helyi munkáltatót és jelentős ellenőrzéssel bírnak a közszolgáltatások felett. Mindezek a tényezők lehetőséget kínálnak a nemi egyenlőtlenség leküzdésére, de a városban tett rövid séta során kiderült, hogy az akadályok továbbra is fennállnak.

A szegényes utcai világítástól kezdve, amely miatt a nők nem érzik magukat biztonságban, egészen a szexista reklámok által sugárzott negatív sztereotípiákig; a férfiközpontúságot ünneplő közszobroktól a mobilitásig, amely szerint a gépjárművek elsőbbséget élveznek a gyalogosokkal szemben; nem nehéz megállapítani, miként küzdenek a fogyatékkal élő nők, szülők és idősek a városban. Azonban ezeknek a problémáknak a feltárása az első szükséges lépés a megoldáshoz. A lisszaboni körúthoz csatlakozó mintegy 40 európai városi szakértő mondta el véleményét, gyakran összekapcsolva azt a saját városukban tapasztaltakkal. A véleménynyilvánítás során néhány nő azokról a stratégiákról beszélt, amelyeket a városban való biztonságos közlekedés érdekében fejlesztettek ki, például egyes utcák elkerülése, hosszabb útvonalak választása és a saját viselkedésük megváltoztatása, akár más módon történő öltözködéssel a zaklatás vagy erőszak elkerülése érdekében. Az egyik csoport a nők és a férfiak közterületeken való eltérő ábrázolását jegyezte meg, hozzátéve, hogy az utcák híres férfiak neveit viselik és az egyetlen nők, akik látszólag érdemesek arra, hogy utcát nevezzenek el utánuk, vagy szentek, vagy királynők. Egy másik csoport a jól látható lisszaboni turistaözön nemi dimenzióját vitatta. Ki a tulajdonosa az Airbnb-n keresztül aktivált eszközöknek? Milyen munkahelyeket hoznak létre a nők számára? Mit tesznek a családok részére kialakított belvárosi területek csökkentése miatt?

Részvétel: minden asztalnál egy hely

A walkshopon bemutatták, hogy részvételi megközelítésre van szükség a nemi szempontból érzékeny tervezéshez. A jelenlévő portugál nem kormányzati szervezetek, beleértve a Portugál Nőjogi Platformot, a Nők Határok Nélkül nevű szervezetet, és a Női Építészek Országos Szövetségét kiemelték, hogy a városoknak gyakrabban kellene felkeresniük őket, hogy felismerjék azokat a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó speciális szaktudásokat, amelyekkel az egyes szakpolitikai területeken rendelkeznek. A civil szervezetek szorosan együttműködnek bármilyen hátterű, bármilyen társadalmi-gazdasági csoportba vagy korosztályba tartozó nővel. Egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy a városban felmerülő igényeikről tanácskozzanak velük. Ez alapvetően képviseleti kérdés: a nők tapasztalatait és hangját az önkormányzatokban képviseltetni kell, valamint teljesíteni kell a „városhoz fűződő jogukat”. A képviseletre, a konzultációra és a nemek szerint lebontott adatokra való alapvető szükségletet mindenki hangsúlyozta. Ezek olyan folyamatok, amelyeket a civil társadalom gyakran egyedülálló módon támogat.

Az svédországi Umea városából származó URBACT Jó Gyakorlatnak köszönhetően tudjuk, hogy néz ez ki a gyakorlatban, és azt, hogyan működik: annak érdekében, hogy a nők visszavegyék az állami sportterületeket, a város átfogó konzultációt vállalt, és rájött, hogy néhol csak nők számára megnyitott területekre van szükség. Ahogy a svédországi nemzeti URBACT pont rámutatott, egyszerű dolgokkal, például utcai világítással és a parkokban lévő padok magasságának csökkentésével olcsón és könnyen demokratizálhatók a közterületek, tanulva a városlakóktól. A portugál Nőjogi Platformnak, a Nők Építészeti Egyesületének, valamint a Nők Határok Nélkül szervezetnek a tagjai azt is hangsúlyozták, hogy ennek a kapcsolatnak kölcsönösen kell lennie: a nemek közötti egyenlőség eléréséhez a nem kormányzati szervezeteknek ugyanannyira szükségük van a városokra, mint a városoknak rájuk.

„Nem csak a civil szervezeteknek kell felkeresniük a városokat, a városoknak is közeledniük kell feléjük” mondta Alexandra Silva, a portugál Nőjogi Platform tagja

Összefüggések keresése: a többszintű kormányzás kérdései

A Lisszabonban megfigyelt – és a legtöbb európai városban jelenlévő – kihívások megoldása érdekében tárgyalásba kezdtünk a helyi, nemzeti és nemzetközi keretek szerepéről. Szerencsénk volt, mivel csatlakoztak hozzánk az európai hálózatok regionális képviselői, köztük az URBACT, az Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR), illetve helyi politikusok és nemzeti női csoportok is. Teresa Vicente, aki a cascais-i egyenlő bánásmódért felelős, a CEMR európai egyenlőségi chartájának aláírója, elmondta, hogy a nemi szempontból érzékeny kommunikációs képzéssel kapcsolatos munkájuk és a fiatalok körében felmerülő családon belüli erőszak elleni küzdelem miként kapcsolódik a globális nőjogi mozgalomhoz. Minden szereplő üzenete egyértelmű volt: szükségünk van egymásra. Együtt kell dolgoznunk és támogatnunk kell egymást.

Ahhoz, hogy a nemek közötti egyenlőség érdemi és fenntartható legyen, illetve a megkülönböztetés több szempontját is magába foglalja, okosabban kell a helyi kezdeményezéseket az európai és globális hálózatokkal összekapcsolnunk. Egyes dokumentumok, így a CEMR egyenlőségi chartája és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó SDG 5, biztosítják a szükséges magas szintű politikai akaratot a lendület fenntartásáért és ahhoz, hogy megszólítsák a városokat a nemek közötti egyenlőség ápolásának ügyében. A walkshop során világossá vált, hogy a városoknak le kell fordítaniuk ezeket a dokumentumokat a polgárok részére, el kell távolítaniuk a nyelvi vagy szaknyelvi korlátokat és üzenetüket a helyi kontextusba kell beleültetniük. A nemzeti szintű hálózatok és csereprogramok is elősegíthetik annak megtanulását, hogy mi működik a nemek közötti egyenlőség megteremtésében a különböző kulturális kontextusokban.

Városok mindenkinek

A városoknak számos eszközük van a nemek közötti egyenlőség megvalósítására. A CEMR európai egyenlőségi chartájának 30 cikke világosan kifejti, milyen kézzelfogható dolgokat tehetnek a városok. Munkáltatóként az egyenlő díjazást, a rugalmas munkavégzést, a nők szakmai karrierjét helyezhetik előtérbe; közszolgálati szolgáltatóként konzultálhatnak a nőkkel azért, hogy a szolgáltatásokat minden polgár igényeire tekintettel alakítsák ki; tanítóként fontos szerepet játszik a negatív nemi sztereotípiák lerombolásában.

Lisszabonban megtanultuk, hogy ha nyitott szemmel járunk, körülöttünk mindenhol bizonyítékot találunk arra, hogy a város miért és mennyire egyenlő. Azt is megtudtuk, hogy a városoknak kulcsfontosságú szerepük van mindebben, de nem tudnak egyedül cselekedni. Azáltal, hogy hatékony közvetítővé válnak a globális célok, az európai stratégia, a nemzeti és helyi szintű politika valamint a helyi tevékenységek és a nők között, a városok mindenkit befogadó városokká válhatnak.

Jenna Norman és Sally Kneeshaw írása

Eredeti cikk: http://www.blog.urbact.eu/2018/10/gender-equal-cities-a-walk-in-the-park/