Közösségi szolgáltatások: nagy szavak vagy valóság?

A CHANGE! projekt európai és amerikai történeteiről szóló szekcióbeszélgetés eredményei

Gyakran mantraként ismételgetjük a közösségi szerepvállalás fontosságát a szociális szolgáltatásokban, holott ez alapvetően az együttműködési közpolitikák alapeleme. Mielőtt elutasítanánk az állampolgárok szolgáltatásnyújtásba való bevonásának ötletét, mivel az túl nehéznek tűnhet, gondoljuk végig kritikusan a közszolgáltatások jelenlegi megvalósulását: mennyire hatékonyak az emberek szükségleteinek kielégítésében.

Talán lehet javítani az együttműködésen? Az URBACT 2018-as városfesztiválja során a CHANGE! hálózat és a Cities of Service közös műhelybeszélgetése megoldásokat kínált egy elméleti módszer kiemelése révén: A partnervárosok által hasznosnak talált és több száz amerikai város által nagyra értékelt konkrét kezdeményezés, a CHANGE!, most éri el Európát.

Az emberek által nyújtott szolgáltatások: válasz a válságra

Mindig is jelentős mennyiségű önkéntes munkára és társadalmi tevékenységre került sor a közszolgáltatásokon belül, de valójában még ennél is több lehetőség áll előttünk. A gazdasági válság után nagyobb figyelmet szenteltek az együttműködő szolgáltatásoknak, mivel a közszolgáltatások fokozott igényekkel és megszorító intézkedésekkel szembesültek. A városok és a helyi közigazgatási szervek Európa-szerte ugyanazon kihívással találták szemben magukat: hogyan nyújtsanak több és jobb közszolgáltatást kevesebb pénz felhasználásával? Az egyik lehetséges megoldás az, hogy személyesebb és rugalmasabb szolgáltatásokat hozunk létre. Ehhez azonban magasabb szintű elkötelezettségre van szükségünk. A polgárok bevonása a közszolgáltatásokba azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan lehet előhívni és beágyazni tudásukat, készségeiket és személyes tapasztalataikat a közszolgáltatásokba vagy azok kiegészítéseként. Ezek az úgynevezett „people-powered”, vagyis emberek által nyújtott vagy közösségi szolgáltatások, vagy ha úgy tetszik, társadalmi munka – olyan tevékenységekre utalva, amelyeket önként vállalnak mások érdekében.

Az emberek mobilizálása az egymásnak való segítségnyújtás érdekében (a közszolgáltatásokban vagy azok mellett) a közszolgáltatások alapvető szervező elvévé kell váljon, ha a jövőben „többet akarunk kevesebbért”. Az e-kormányzás és a digitális megoldások előmozdítása mellett az emberek által működtetett szolgáltatások a fenti kihívásra adott hatékony válasznak tűnnek. Ez összhangban áll azzal is, amit a kutatók mondanak: itt az ideje, hogy a hagyományos jóléti államot felváltsa a kapcsolati jólét, mivel az előbbi gyakran elégtelen és nem az igényekre válaszol, azon túlmenően, hogy drága. A közszolgáltatásokban vagy azon kívül szervezett, emberek (közösségek) által nyújtott szolgáltatások javíthatnak a szolgáltatás minőségén, csökkenthetik a szolgáltatások iránti keresletet, növelhetik a megelőző tevékenységet, ösztönözhetik az innovációt és a közszolgálat termelékenységét, javíthatják az eredményeket és végső soron erősebb közösségeket hozhatnak létre.

Tehát a kérdés az, hogyan lehetne jobban együttműködni?

Amikor a felülről irányított rendszerek találkoznak az alulról induló kezdeményezésekkel

Az emberek által nyújtott szolgáltatások meglehetősen egyszerűek is lehetnek. A CHANGE! partnervárosai számos preventív rendszert ismertek meg, mint például a nagyszerű Családok a Családokért kezdeményezést, amely nemcsak arra tökéletes példa, hogy miként emeljük a társas támogatás erejét, hanem arra is, ahogyan az állam elősegítette a szociális cselekvési innováció fejlődését. Az ausztráliai szociális innovációs központ kifejlesztette ezt az új megközelítést, hogy csökkentse a gyermekvédelmi rendszerbe bevont gyermekek számát, és segítse a családokat a válságos időszak elérése előtt.

„A Családok a Családokért kölcsönös támogatást nyújt családok számára, mikor valamilyen, szükségesnek ítélt változtatások végrehajtására törekednek, valamint e változások fenntartására. A „megosztó” családok azok, akik sikeresen túljutottak nehéz időkön és készek megosztani tapasztalataikat. A „kereső” családok pedig azok, akik támogatást kérnek a családi kapcsolataik bizonyos aspektusainak megváltoztatásában. A Családok a Családokért segít összehozni őket azért, hogy családok egyben maradjanak és fejlődhessenek. E megközelítés arra törekszik, hogy még az állami ellátórendszer előtt avatkozzon be. A profi háttértámogatás és az előtérben álló családok révén a Családok a Családokért közösségi támogatás és mentorálás révén segíti a családokat a változásban” (Emma Clarence: Embereket segítő emberek - öt esettanulmány).

Az integrált cselekvési tervek (IAP) megszövegezése során a CHANGE! partnervárosok kevésbé érdeklődtek a konkrét példák alkalmazása, mintsem egy általános együttműködési politika létrehozása iránt. Például ahelyett, hogy alulról kezdve tervezték volna a közösségi támogatói tevékenységeket, sok CHANGE! partnerváros felhasználta a lehetőséget arra, hogy kapcsolatba lépjen a legfontosabb érdekeltekkel, megtalálják a helyi képviselőket, és közös tudást építsenek ki a téma köré. Ezekben a partnervárosokban az integrált cselekvési tervek követik az elindított folyamatot, megteremtve és folytatva egy olyan tanulási platform működését, amely hosszú távon elősegíti az együttműködési politika kialakítását, beleértve a közszolgáltatásokat és az emberek által nyújtott szolgáltatásokat.

Az együttműködések általában nem spontán következnek be. Az állami szerveknek, beleértve a városvezetést is, ezt a folyamatot felülről lefelé kell támogatniuk, olyan keretrendszer előkészítése révén, amelyben bátorítják és felhatalmazzák a lakosokat. Így megkezdődhet és létrejöhet az együttműködés, miközben az állami szereplőket kihívások elé állítják az aluról jövő kezdeményezések, segítve az innovációs szemlélet elsajátítását. Az együttműködő (együtt tervezett és együtt végrehajtott) szolgáltatások tehát „közös fellépést igényelnek mindkét szerződéses féltől, a társadalmi tőke, a bizalom és a közös értékek alapján, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, illetve képessé teszik őket, hogy a kapcsolatban közösen tevékenykedő szereplők lehessenek.” (Dr. Henry Kippin: Együttműködési kapacitás a közszolgálatokban - úton egy gyakorlati keretrendszer felé)

Ennek érdekében a CHANGE! partnervárosok az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának Együttműködési Keretrendszerét használták, melyet elsőként a Collaborate, az Egyesült Királyságban működő szellemi műhely jelentetett meg. Ezt követték a CHANGE! partnervárosokban a tapasztalatcsere, a tanulás- és az URBACT helyi csoport tevékenysége. Mivel az Együttműködési Keretrendszer az együttműködés körüli paraméterek gyűjteményeként értelmezhető, bármely helyi együttműködési kezdeményezés elemezhető a Keretrendszer mentén. Sőt, Európa-szerte megtapasztalhatjuk az úgynevezett „social hubok” létrehozását, amelyek segítenek az érdekelt feleknek annak megértésében, hogyan működik a tervezés a közszolgáltatásokban, és amelyek eseményei inspirálják, mobilizálják és összekapcsolják azokat az újítókat, akik megváltoztathatják a hagyományos önkormányzati gondolkodást, azáltal, hogy az innováció az állampolgárok tapasztalataiból indul ki. Az újítók összekapcsolásával és ötleteik gyűjtésével, prototípusok készítésével és felgyorsításával ezek az integrált cselekvési tervekben lévő kezdeményezések az önkormányzati gondolkodást kívánják szélesebbre tárni.

A CHANGE! hálózat keretein belül szervezett különböző tanulmányi látogatások során a partnervárosok számos olyan intézményesített, felülről lefelé irányuló rendszert kielemeztek, amelyek kifejezetten a közszolgáltatásokban vagy a politikák kialakításában való együttműködés ösztönzésére irányultak (hogy csak néhányat említsünk):

• Láttuk, hogy közösségszervezők az Egyesült Királyságban, a holland WeEindhoven modell vagy kerekasztal-beszélgetések és informális vezetők az olaszországi Forlí városában hogyan próbálnak informális módon és valóban egyenlő szerepen keresztül valósabb képet kapni arról, hogy a helyieknek valóban mire van szükségük.
• Elemeztük, hogy Gdańsk miként helyezi a tervezési folyamat középpontjába a végfelhasználót a Helyi részvételen alapuló közpolitika-alkotás és végrehajtás révén.
• Azt is megtudtuk a SPICE Time Credits révén, hogy a helyi emberek együttműködésre ösztönzése hasznos, és miként lehet egy ilyen együttműködési eszközt létrehozni egy központi modell segítségével.
• Megismertük a Londoni Nesta Társadalmi Cselekvésért Innovációs Alap Központját, egy olyan intézményt, amely támogatja az „embereket segítő emberek” innovációit az egész Egyesült Királyságban.
• A CHANGE! partnervárosok is ismerik az Együttműködő Tanácsok Innovációs Hálózatát, amely elkötelezte magát amellett, hogy az elkötelezettséget és a demokráciát állítsa a közszolgálati reformstratégia középpontjába. Ezek a tanácsok megpróbálják újraértelmezni a szolgáltatásokat és a társadalmi megbízatást úgy, hogy a célközönséget érdemben bevonják a szolgáltatások tervezési folyamatába.
• Tanulmányoztuk, hogy az írországi Társadalmi Részvételi Hálózat hogyan segíti elő tisztességes, méltányos és átlátható módon a közösségek részvételét és képviseletét a döntéshozó testületek környezetvédelmi, társadalmi befogadó és önkéntes szektoraiban; hogyan erősíti a közösségek és az önkéntes csoportok azon képességét, hogy pozitívan járuljanak hozzá a közösséghez, amelyben körülveszi őket; hogyan biztosítja az ezekhez az ágazatokhoz kapcsolódó információkat, hogyan működik információs csomópontként.
• Végül, de nem utolsósorban, meglátogattuk az Aarhus Innovációs Központot, amely hatékonyan ösztönözte és prototipizálta a szervezeten belüli közszolgálati innovációt.

Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy az együttműködés különböző aspektusainak erősítésére létrehozott, felülről lefelé építő struktúrák okkal léteznek, és hatékonyak lehetnek, ha jól kezelik őket. Méretüknek köszönhetően a városok jó helyzetben vannak ahhoz, hogy lehetővé tegyék és elősegítsék az „embereket segítő emberekkel” kapcsolatos kezdeményezéseket. Ahogy a közösségi szolgáltatások iránti igény nő, a városoknak helyi támogatást kell nyújtaniuk és fontolóra kell venniük a helyi részvételen alapuló költségvetési rendszerek átalakítását a társadalmi cselekvési innovációk növekedésének támogatása érdekében.

Miért az embereknek kellene elvégezni az önkormányzat munkáját?

Az együttműködés az együttműködő közszolgáltatások alfája és ómegája, mivel a közszolgáltatások értéke akkor realizálódik, amikor a végfelhasználók találkoznak a rendszerrel. A probléma az, hogy mindez túl gyakran csak egy mutatós politika. De ez nem csak elméleti kérdés a közösségi közszolgáltatásokkal kapcsolatban, hanem égető fontosságú például az intelligens városi stratégiákban is. Legalábbis az együttműködő szolgáltatások iránti aktív elkötelezettség azt jelenti, hogy az emberek hajlandóak lemondani az idejükről, hogy részt vegyenek a vitában, amely a szolgáltatásaik javításának módjaival kapcsolatos. A legjobb esetben az emberek felelősséget vállalnak a szolgáltatások tervezésében és azok együttes létrehozásában. Az elkötelezettség mindig kétirányú utca, ahol világos közlekedési táblákra van szükség.

 A komfortzónád... és ahol a csodák történnek.

Joe Micheli, York város tanácsának főbiztosa hangsúlyozta a tanácskozás során, hogy a „Szolgáltatások Városai” program hasznos lehet bármely európai város számára, mert amikor egy város elfogadja a modell alapelveit – vezetés, deliberáció, együttműködés, eredmények – az együttműködő vezetés egyfajta normává válik, amelyet nehéz „visszavonni”. A Szolgáltatások Városai modell nagyszerű eszköz egy ennyire nehéz folyamat megkezdésére, mivel előfeltétele a közszolgáltatások átfogó közös újratervezése, és a szektorokon átívelő együttműködés keretében nagy hatású területekre való fókuszálás.

Természetesen nem lehet „kikényszeríteni” a közösség elkötelezettségét, de szükség van egy felülről lefelé irányuló rendszerre, amely mindkét oldalon növeli a részvételt és az együttműködést. Szükség van olyan rendszerek megteremtésére, amelyben jobban megérthetőek az együttműködésen, közösségi cselekvésen alapuló módszerek. Ez természetesen egy érzékeny játék. Az olyan értékek, mint a demokrácia, a nyitottság, a bizalom, a tolerancia, a polgári részvétel, a társadalmi hálózatok és a demokratikus intézmények használata kulcsfontosságú társadalmi-gazdasági és kulturális tényezők, amelyek befolyásolják a társadalmi innováció dinamizmusát, a nyitott kormányzati kezdeményezéseket és az együttműködő közszolgáltatásokat. Pontosabban, az emberek és a közintézmények közötti bizalom és a társadalmon belüli önkéntesség szintje jelentik a legfontosabb elemzendő tényezőket, ha az együttműködési politikákról beszélünk.

És mivel a rendszertanuláshoz időre van szükség, szükségünk van arra, hogy az önkormányzatok részt vegyenek a találkozások létrejöttében, és közös tanulási élményt nyújtsanak, éppúgy, mint ahogy számos CHANGE! partnerváros kívánja ezt a cselekvési tervein keresztül tenni.

A bizalom tartja össze az együttműködési gyakorlatokat, így felelősségvállalás nélkül a közszolgáltatások megnyitásának folyamata könnyen negatív hozzáállásokkal találkozhat, amelyek megakaszthatják az egész folyamatot. Ez az oka annak, hogy a kisméretű szimbolikus projektek (városi akupunktúra) vagy gyors győzelmek alapvető fontosságúak ezen a területen is. És a „Szolgáltatások Városai” képesek ilyen szimbolikus sikerek létrehozására!

Szóval csak csináld! Az „embereket segítő emberek” egy jó kezdet, de nem csodaszer! Nem igényel nagy állami költségvetést, a társadalmi kohézió erősítése pedig mindig jó előrelépés!

Írta: Szigeti Ferenc

Eredeti cikk: http://www.blog.urbact.eu/2018/10/people-powered-services-big-words-versus-reality/