Mit kezdünk a város átmeneti zónáival?

Maarten van Tuijl megvizsgálja a „sub>urban, re-inventing the fringe" hálózat 9 városában tapasztaltakat, újragondolva a városok átmeneti („fringe”) zónáinak helyzetét. Mit tanulhatunk e városok példáján, milyen javaslatokat tehetünk más városok számára? – teszi fel a kérdést.

A „fringe” az a vegyes funkciójú övezet, amely a belváros és a külváros között található. Általában fenntarthatatlan, felaprózódott terület, amelyben gyakori a nem optimális vagy monofunkcionális területhasználat, felszabdalva az infrastruktúra vonalas létesítményei által, helyenként szociálisan problémás, zárványszerű lakóterületekkel, lakótelepekkel. Ez az övezet ugyanakkor azt a lehetőséget is magában hordozza, hogy a két világ legjobbját egyesítve szülessen újjá. Több a szolgáltató és jobb a közlekedés, mint a szétterülő agglomerációs, kertvárosi térségben, de több a szabad tér és a zöld, mint a belvárosban. Ahhoz, hogy leküzdjük a kihívásokat és előnyöket kovácsoljunk a lehetőségekből, újfajta tervezési megközelítésre van szükség. Mivel a területek nagyrésze magántulajdon, az önkormányzatnak korlátozott a hatásköre, ezért új városmegújítási eszközökre van szükség.

1. DUSSELDORF (DE) A TÁRSADALMI BEFOGADÁSÉRT VÁLTOZTAT

Düsseldorf déli övezetében található Garath, amely a 60-as, 70-es évek tipikus lakótelepi térsége. Közel 29 ezer lakójának 11%-a munkanélküli, ami meghaladja a düsseldorfi átlagot. Mint ahogy az ingatlanárak alulmúlják, hiszen a mai igényekhez képest gyenge az épített környezete minősége. Szűkös a kiskereskedelmi ellátottság és hiányoznak a jó minőségű zöldterületek.

Az elmúlt egy évben a stratégiaalkotás fókuszába a különböző érintettek, lakosok bevonása került. A folyamatot egy irányító bizottság felügyelte a polgármester, a döntéshozók, intézményvezetők részvételével. A hivatalok és külső szakértők részvételével munkacsoportok alakultak, a helyiek bevonásával pedig egy helyi csoport. A munkát egy tanácsadó testület is segítette.

Mivel a változást csak úgy látták elképzelhetőnek, ha abban a helyi szereplők aktívan és támogatóan részt vesznek, a Garath 2.0 projekt fő rendezőelve az átfogó participáció. A lakókat a tervezési folyamat legelejétől bevonták, és úgy alakították a körülményeket, hogy a helyi társadalom különböző rétegei, csoportjai, korcsoportjai aktívan bekapcsolódhassanak. Az intenzív bevonásnak köszönhetően a már korábban megindult kezdeményezéseket is sikerült megerősíteni és az ügy mellé állítani.

Városrész branding

A „városrész branding” (Neighbourhood Branding) elnevezésű projekt különösen izgalmas. Célja, hogy megteremtse a térség mindenki által elfogadott „érzékelését”, jövőképét. A lakosok meghatározták a számukra legfontosabb fejlesztési területeket. Ehhez különböző részvételi eszközöket alkalmaztak: egy induló találkozót, egy közösségi fesztivált, szomszédsági beszélgetéseket, interjúkat a polgármesterrel, városatyákkal, közigazgatási vezetőkkel és az érdekelt felekkel, egy márkaépítő ülést, workshopokat és még egy konferencia megrendezése is hátra van. A gyerekeket és a fiatalokat is meghívták és bevonják. A munka során összesen 50 intézkedést találtak ki és terveztek meg. Ezek egy része a megvalósulás fázisába került, másokat még tervez a közösség.

1. JAVASLAT: HASZNÁLJUK A MEGLÉVŐ ÉRTÉKEKET!

Elemezzük gondosan az erőforrásainkat! Ismerjük meg a területet: az ingatlanokat és az embereket egyaránt! Mik a legfőbb jellegzetességek? Hogyan működik jelenleg? Mik a legfőbb erőforrások? Kik élnek vagy dolgoznak a városrészben? Kik a tulajdonosok? Kiket kell bevonnunk a tervezési folyamatba? Ki mit tud vállalni?

Ezeket a kérdéseket minden városmegújítási projekt elején fel kell tennünk. Ez nem csak elemzés, hanem az értékek felismerése, köztudatba hozása, megerősítése is.

2. SOLIN (HR) INTENZÍVEBB HASZNÁLATOT SZERETNE

Mivel a horvát tengerparton fekvő Solin egy gyorsan fejlődő város, a közterület elaprózódott és általában alulhasznált. Az elmúlt években egyre több lakó kifejezte azon vágyát, hogy a tengerparti területekhez szeretnének jobban hozzáférni. A várost a tengertől elválasztó nagy fizikai létesítményeket persze nem lehet csak úgy megszűntetni. Arra sincs lehetőség, hogy az itt található országút forgalmát csillapítsák, vagy alagutakat, hidat létesítsenek ilyen léptékben. De Solin nem fagyott le az akadályok láttán, hanem arra fókuszált, hogy az elválasztottság mentális akadályaival dolgozzon. Kisléptékű, olcsó, innovatív beavatkozásokkal magukat az akadályokat vonták reflektorfénybe, és próbáltak lehetőségként tekinteni ezekre. Ennek eredményeként számos kis, specifikus projekt jött létre, amelyek új kapcsolatokat és használatokat hoztak.

Ezek egyike egy nagyforgalmú út alatt átvezető aluljáróra fókuszált, amelyet iskolába járó gyerekek napi szinten használnak. Hogy ne sötét, koszos, elidegenítő helyként éljen az emberek tudatában, az aluljáró falait helyspecifikus graffitikkel díszítették. Az aluljáró ráadásul jóval szélesebb, mint amit az alapvető funkció megkövetel, ezért nem csak közlekedési folyosóként, hanem közösségi térként is használható, vagy akár kis léptékben sportesemények helyszíne is lehet. Mivel a bevont művészek nemzetközi szinten ismertek, a hely új turisztikai látványossággá is vált.

Egy másik projekt a tengerpart rendbeszedését célozta. A partot generációk sora használta, viszont az ipar terjeszkedése és a közlekedési infrastruktúra dominanciája miatt a terület elzárttá és elhagyatottá vált. A város úgy döntött, hogy a helyi lakosságot bevonva hozza létre a felújítás, újrahasznosítás terveit. Az első lépés a part megtisztitása közösségi munkában. Jelenleg parkosítás és a terület rendezése zajlik. Ezeknek a kis változtatásoknak köszönhetően a lakosok elkezdték újra birtokba venni a területet.

A városnak és a tenni akaró lakóknak sikerült elérniük, hogy mind a területet használó ipari szereplők, mind a nemzeti kormány anyagilag is támogatja a projektet.

2. JAVASLAT: FOGLALKOZZ A LEROMLOTT MINŐSÉGŰ TERÜLETEKKEL IS!

Ezekben az átmeneti várostérségekben számos olyan terület lehet, amelyet túl rég óta nem használ, nem fejleszt senki. Az itt található közterületek és épületek felújításra szorulnak. Fontos, hogy fokozzuk ezek fenntarthatóságát, támogassuk a kisebb autóhasználatot, a korszerű, környezetbarát mobilitást. Javítsuk a meglévő közösségek lehetőségeit. Keressünk új használatot, funkciót az elhagyatott területeknek. Diverzifikáljuk az egyfunkciós területeket! Nyissuk meg a lezárt tereket! Keressünk új lakhatási formákat! Integráljuk a társadalmi infrastruktúrát, a munkalehetőségeket és a termelést! Alakítsuk át a rossz hírű területeket szerethetővé!

3. ANTWERPEN (BE) PRIVÁT TERÜLETEKET IS BEVON A VÁLTOZÁSBA

Lageweg városrészt egyfajta status quo jellemzi. A térségben az ipari és a lakó zónák szorosan együtt találhatók. Szinten minden ingatlan magántulajdonban van, és nincs igazán kapcsolat a lakók, a területet használók és a tulajdonosok között. Ha nem kerül sor a térség átalakítására, állapota, státusza tovább fog romlani, illetve egyes telkeket úgy fognak tulajdonosaik hasznosítani, hogy az nem feltétlen válik a köz, a városrész javára. A fő kérdés az volt, hogy a város, az önkormányzat bele tud-e avatkozni a status quo-ba. A város célja egy integrált tervezési folyamat beindítása. Ennek érdekében az önkormányzat megszervezett 5 találkozót a területek tulajdonosaival. Az első találkozó a lehetőségekkel foglalkozott, egyetértést és ambíciót igyekezett létrehozni. A második találkozón a közösség erejébe vetett bizalom megteremtése volt a cél. A harmadik alkalommal helyszíni látogatás során egyeztették a lehetőségeket és elemezték a valós helyzetet. A negyedik találkozó az elköteleződés erősítését, a személyes felelősségvállalást szolgálta. Az utolsó alkalommál már pénzügyi tervezés is folyt.

Az első, szemléletformáló indító találkozó a területtel kapcsolatos ambíciókat hozta felszínre. Megszülettek az első ötletek egy többhelyszínű fejlesztésre, amelynek során a tulajdonosok a saját területükön túl is keresték a lehetőségeket, térbeli kapcsolatokat. Az érintettekkel közösen véghezvitt helyszíni látogatás is fontos lépés volt. Az alkalomra elkészített prospektus bemutatta a talajszennyezettség mértékét, és 1, 5, illetve 20 éves távlatú forgatókönyveket is felvázolt. Ennek hatására a tulajdonosok belátták, hogy a jelenlegi területhasználat akadályozza hosszútávú célok elérését, ezért változtatásra van szükség. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a talajszennyezés több tulajdonost is érint. Az egyik ezek közül megfenyegette az önkormányzatot, hogy amennyiben a rendezési tervet nem változtatják meg az ő érdekei szerint, nem járul hozzá a közös projekthez. Az önkormányzatnak ekkor ki kellett lépnie a moderátori szerepből, megtagadva a követelés teljesítését, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy minden döntés egy közös jövőkép, és ne egyéni érdekek mentén történjen.

A második lépés a terület terveinek közös felülvizsgálata volt, egy interaktív makettel is segítve a megértést. Ekkor az egyik privát partner megkérdezte, mi lesz neki a haszna az átalakulásból. Klasszikusan egy ilyen kérdés blokkolni tudja a fejlesztési folyamatot, itt azonban a kérdés egy párhuzamos közös munkát indított be a többhelyszínű fejlesztés financiális vonatkozásainak pontosabb megvizsgálására. A párhuzamos munkafolyamat felgyorsította a tervezést, nem pedig blokkolta vagy késleltette. A pénzügyi tanulmány kimutatta azokat a hasznokat, amelyek a közös folyamatból nyerhetők.

Lageweg kísérleti projektje egy tanulási folyamatnak tekinthető mind a város, mind az ingatlantulajdonosok részéről. Az önkormányzatnak facilitátori szerepbe kellett helyezkednie, hogy minden érintettet sikerüljön bevonni a közös jövőképalkotásba. Egyben vigyáznia kellett arra is, hogy a közös érdek mindig előtérben maradjon. Ez az érzékeny egyensúlyozás folyamatos kihívása a folyamatnak.

3. JAVASLAT: VEZESS BE EGY KÖZÖS RÉTEGET!

A város átmeneti zónája az individualizmus és az üzleti érdekek terepe. Hogy itt hatást érjünk el, szükség van olyan kezdeményezésekre, amelyek túlmutatnak az egyéni érdekeken. Az érintetteket és a projekteket össze kell kapcsolni valamilyen módon. Az ideiglenes hasznosítás és a közösségi tér-képzés jó eszközei az erősebb helyi közösség összekovácsolásának. Ösztönözzük a privát tulajdonosokat az együttműködésre a saját érdekükben! A közterületeket tegyük vonzóbbá, segítsük elő a többfunkciós használatot és az interakciókat!

4. BÉCS (AT) A RÉGIÓHOZ FŰZŐDŐ VISZONYÁT ALAKÍTJA ÁT

Bécs város közigazgatási határa meglehetősen szűk, ezért az önkormányzatnak fokozottan együtt kell működni a szomszédos településekkel, hiszen a város funkcionális életében – lakhatás, szolgáltatások, munkahelyek – azok is meghatározó tényezőt jelentenek. Vösendorf egyike ezeknek a dél-nyugati oldalon, 7000 lakóval. A 60-as és a 80-as évek időszakában hatalmas bevásárlóközpontokat épített Bécs határába, ami gazdaságilag jó befektetésnek bizonyult, viszont feszültségeket okozott Béccsel. Mára viszont egyértelművé vált, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra. A bevásárlóközpontok egy része tönkrement, miközben Bécsnek a növekvő népesség miatt olyan új lakó- és szolgáltató területekre van szüksége, amelyek fenntartható módon kapcsolhatók a városhoz. A két önkormányzat most az URBACT programban keresi az együttműködési lehetőségeket Bécs 23-ik kerülete, Vösendorf és Liesing között.

Ausztria közigazgatási rendszerében a települési önkormányzat jelenti a legalacsonyabb területi szintet. A településeknek el kell készíteniük területhasználati (területrendezési) tervüket, amelynek harmonizálnia kell a középszint, vagyis a provincia szabályozásával. Bécs helyezte sajátos, mivel önmagában provincia és települési státuszban is van. A szomszédos önkormányzatoknak azonban a saját provinciájuk terveihez kell alkalmazkodniuk, így Vösendorfnak Alsó-Ausztria szabályozásához. Nincs tehet olyan magasabb szintű szerv, amely közös nevezőként formálisan koordinálni, szabályozni tudná a két önkormányzat határán átnyúló helyzeteket.

Mivel nem várható változás ezen a téren, Bécs igyekszik informális módon kezelni ezt a problémát. A „Stadt-Umland-Management” szervezet játssza a mediátori szerepet a folyamatban. Alaphelyzetben minden intézmény a saját kompetencia-területein belül hajlandó dolgozni meglehetősen hierarchikus módon. Bécs megpróbál most túllépni ezeken a kereteken az integrált akcióterület kidolgozása kapcsán azzal, hogy minden releváns szereplőt bevon a nyitott gondolkodási és tervezési folyamatba, meghatározandó a közös célokat, közigazgatási határokon átnyúló projekteket.

A bevont érintettek műhelybeszélgetéseken, sétákon, megbeszéléseken vettek részt. Fő rendezőelvként betartották, hogy minden eseménynek helyben kell lezajlania. A tervezési folyamat során létrejött egy közös jövőkép, amely négy forgatókönyvet tartalmazott. Ez az alapja a projektfejlesztési munkának. A URBACT módszertan olyan eszköztárat biztosított a munkához, amely elősegítette egy hosszútávon fenntartható munkafolyamat kiépítését. A tervezés elején egy formális egyezség is létrejött Alsó-Ausztria, Bécs és Vösendorf önkormányzatai között a személyi és anyagi hozzájárulásokról. A bevontak pozitív eredményként számoltak be arról, hogy jobban megismerték egymás helyzetét, szükségleteit, lehetőségeit, növekedett a bizalom, és a folyamat megtörte a megszokott, településhatárokhoz kötődő elszigeteltséget. A legfontosabb önkormányzati szereplők mellett néhány nagyobb ingatlantulajdonost is sikerült bevonni. Öt jelentősebb projekt megvalósítása lesz a következő lépés, amelyek kapcsán az érintett lakosság bevonása is előtérbe kerül, ami változtatandó helyzetek és problémák szélesebb körű és magasabb szintű tudatosítását eredményezi az elvárások szerint. A prosperáló és egészséges agglomerációs fejlődés elengedhetetlen feltétele, hogy minden adminisztrációs testület és intézmény együttműködjön a várostérségben.

4. JAVASLAT: VONJ BE MINDEN TERÜLETI SZINTET!

Az átmeneti övezetek tervezése nem történhet egy meghatározott, változatlan perspektívából. Dolgozzunk a városi stratégia szintjén, és közben teszteljük az elképzeléseinket kísérleti projektekkel. Segítsük elő, hogy a helyi kezdeményezések és a stratégiai ambíciók hassanak egymásra. Ennek érdekében integráljuk mindkét szint hozzájárulásait, meglátásait!

5. CASORIA (IT) A TERVEZÉST VÁLTOZTATJA MEG

A Nápoly mellett fekvő Casoria komoly krízisben van. A korábbi ipar jelentős része bezárt vagy elköltözött, a bevásárlóközpontok a csőd szélén vannak, csökken a szolgáltatások mennyisége és számos irodaház áll üresen. A népesség csökken, a munkanélküliség 30% körüli, a lakosok pedig már nem bíznak a közpolitikák erejében. A város ráadásul meglehetősen kaotikus térszerkezetben épült fel, kevés a közösségi tér. Ennyi problémát képtelenség egyben kezelni, ezért a város újfajta megközelítésre tért át: az új stratégia lépésről lépésre kíván változásokat elérni, rövid-, közép- és hosszútávú célok mentén, intelligens és integrált módon.

Az első operatív szintű lépés az üresen álló vagy alulhasznált, degradálódott területekre és ingatlanokra fókuszál. E területek és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra képezik azt az erőforrást, amely a változások alapja. Az önkormányzat célja, hogy 2025-re a település területének negyedét zöldfelületek (városi parkok, erdők, játszóterek stb.) tegyék ki. A jelenlegi szürke, barna város fokozatosan kizöldül, megváltoztatva nem csak az életminőséget, de a város imázsát is.

Ahhoz, hogy egy ilyen léptékű változás valóban megkezdődjön, szükség van azonnali tevékenységekre, sikerekre. A program első lépésit ezért kisléptékű projektek adják: elhagyott területek ideiglenes használata, rengeteg fa és bokor telepítése, a gyalogos és kerékpáros útvonalak újratervezése. Az első lépések azonnali, látványos eredményeket hoznak, ami növeli a bizalmat a változások és az önkormányzat iránt. A változtatás persze egyben tanulási folyamat is a döntéshozók, politikusok, a bevont társadalmi szereplők, állampolgárok számára. A lépésről lépésre építkező stratégia folyamatosan alakul át egy komplexebb fejlesztéssé, amelyben megkezdődhet a barnamezők újrahasznosítása, a magas beépítettségű belváros és a történelmi városrészek megújítása.

Első lépésként Casoria közparkként újranyitott egy korábban lezárt katonai területet egy olyan sűrűn lakott városrészben, ahol nagy hiány volt közterületekből. Az URBACT csoport első találkozóján elhangzott a kérdés, hogy miért olyan elhanyagoltak, magára hagyottak a város közterei. Ez ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy minden állampolgárnak van ebben felelőssége, és e területek fenntartásához a helyi lakók és használók is hozzájárulhatnak. Egy széleskörű részvételi tervezési folyamat vette kezdetét, amelyben a közösségi médiának is nagy szerepe volt. Ennek hatására ma számos lakó és helyi szereplő vesz részt az új Michelangelo park (mintegy 3,5 hektár, jelenleg a legnagyobb a városban) közös megtervezésében és kialakításában.

5. JAVASLAT: TERVEZZ, SZERVEZZ ÉS VALÓSÍTS MEG EGYSZERRE

Legyen a tervezési folyamat nyitott és rugalmas, amely sok tanulási elemet is tartalmaz! Legyenek azonnali akciók, rövid-, közép- és hosszútávú célok! Dolgozz a fennálló kontextussal, tanulj belőle és a menedzsment újraszervezésével lépj előre egy új operatív szintre. Minden lépés rejt tanulságokat és segíti a stratégiai tervezést abban, hogy igazán fenntartható és integrált fejlődést érjen el.

Írta: Maarten Van Tujil

Eredeti cikk, illetve az egyes városokhoz tartozó részletes publikáció angol nyelven: http://urbact.eu/are-you-working-your-fringe