Az emlékek nem várhatnak

Tudatosan megközelítve és városfejlesztési erőfeszítéseinkbe integrálva a kulturális örökség a város és a megújulás hajtóereje lehet. A Kairós projekt középvárosokban vizsgálja a történelmi örökség helyzetét és az abban rejlő kihasználatlan lehetőségeket.

A Talking Heads együttestől kölcsönvett dalcím (Memories can't wait) ez esetben a Kairós, a kulturális örökséggel foglalkozó URBACT akciótervezési hálózat mottója. Ógörög nyelven Kairós a „kedvező pillanatot” jelenti. Nekünk ez a szó a cselekvésre való felhívás. Hogy ez a hálózat hogyan kezeli a történelmi örökséget, annak sok köze van az emberekhez és a (kollektív) emlékezethez.

A modern örökséggazdálkodásban a valorizáció (felértékelés, értéken tartás) és a kortárs funkciókhoz való adaptív újrafelhasználás fogalma ugyanolyan releváns, mint a megőrzés. Az értelmezés spektruma a konkrét épülettől, műemléktől egészen a szélesebb városi kulturális közegig terjedhet. Ez a megközelítés előkészíti az utat ahhoz, hogy az örökség fontos hatóerő lehessen a városfejlesztés számára.

Más fogalmak és szemléletek is gyorsítják ennek a megközelítésnek a terjedését, kezdve a fenntartható városfejlesztéssel mint a mai várospolitika meghatározó keretével, egészen a közösség felhatalmazásának növeléséig. Ebben az összefüggésben a Kairós célja az örökségre alapozott városfejlesztés és regeneráció integrált megközelítésének meghatározása és tesztelése, amely különféle kihívásokra és helyzetekre lehet válasz. Az alábbiakban bemutatunk egy példát.

Szembenézve a történelmi városrészek elhanyagoltságával, hanyatlásával

Mula, a közepes méretű város Délkelet-Spanyolországban, illetve a 180 ezer lakosú Heraklion, Kréta (Görögország) közigazgatási fővárosa osztozik abban a helyzetben, hogy mindkettőnek sürgősen meg kell állítania a leépülés és a hanyatlás ördögi köreit. Ez a helyzet mindkét városban érint néhány történelmi negyedet: Mula esetében a középkori felső történelmi negyedet, Heraklionban pedig érintett az Aghia Triada (Szentháromság), amely az egyik utolsó városrész, amely még őrzi késő középkori és korai oszmán történelmi jellegét.

Aghia Triada Heraklionban (EL)

Mindkét városrészre jellemző az elöregedő, csökkenő létszámú lakosság, ami mutatja, hogy a valamikori hagyományos társadalmi szövet megbomlott. A lakásállomány masszív leromlása, az elhagyott épületek és az ezzel párhuzamosan jelentkező társadalmi leépülés és különféle konfliktusok hatására ezen környékek imázsa is leromlott, ami a gazdaság visszaesésében is megmutatkozik. Különféle rehabilitációs és regenerációs próbálkozások mindkét városban történtek, azonban az integrált megközelítés hiányában ezek nem sok sikert hoztak.

Ha most átugrunk Litvániába, ott találjuk Ukmergé-t, egy csökkenő népességű középvárost a főváros, Vilnius és Kaunas között félúton. E város kulturális öröksége olyan szoros kapcsolatban volt a helyi zsidóság kultúrájával, hogy a város azóta sem heverte ki a holokauszt tragédiáját, amikoris mintegy 10.000 embert mészároltak le a helyi zsidó közösségből.

A város önkormányzata az elmúlt években számos fizikai rehabilitációs projektet megvalósított, de még mindig hiányzik, hogy ezek egy átfogó, ambiciózus városfejlesztési stratégia részévé váljanak. Stratégia hiányában a lakókat, befektetőket, szolgáltatókat és a vállalkozókat nem igazán sikerült megszólítani, érdeklődésüket felkelteni.

Horvátország tengerparti városában, Sibenikben a helyzet markánsan különbözik az Ukmergé-ben tapasztaltaktól. A város igen gyorsan kedvelt turisztikai desztinációvá vált. Ennek ellenére a városvezetők szükségét látják olyan fenntartható városfejlesztési modellek kidolgozásának, amelyek biztosítják a település egyedülálló velencei stílusú történelmi magjának jövőjét. Jelenleg ezt a területet erősen érinti a helyi lakosok elköltözését eredményező turisztikai dzsentrifikáció, aminek következtében a városrész a szezonon kívül kevés vitalitást mutat.

Nézzük a jövőt a múlt lencséjén keresztül

A Kairós hálózat más városai nem szembesülnek lépüléssel vagy hanyatlással, viszont jobban ki akarják használni örökségüket új városfejlesztési lehetőségeket teremtve. Az észak-olasz Cesena és a dán Roskilde aziránt érdeklődnek, hogy miként lehet a legjobban összekötni a történelmi belvárosi adottságokat új fejlesztésekkel vagy átalakításokkal.

Roskilde, egy 97.200 lakosú alvóváros 30 km-re Koppenhágától nem is a régmúlt, hanem az iparosítás korszakából maradt örökségét szeretné jobban használni – konkrétan a régi Arrigoni gyárat – arra, hogy a közeli vasútállomással új, multifunkcionális városközpontot hozzon létre. Ebben a fejlesztésben új kampusz, új munkahelyek, lakóingatlanok, közterületek és egy fenntartható mobilitási rendszer is benne foglaltatik. A város következő zászlóshajó projektje a 19. századi korábbi pszichiátriai kórház-komplexum 58 hektáros átalakítása lesz egy új, élhető és élettel teli városrész létrehozásával.

Belene egy kis bolgár város a Duna-ártér központi részén, amely az Európai Unió egyik legfejletlenebb területe. Ma az önkormányzat feltett szándéka, hogy a város kulturális és természeti örökségét – konkrétan a csodálatos Persina Natúrparkot – a város stratégiai tervébe integrálja. A konkrét cél a város dunai területeinek megújítása és fejlesztése, hogy az a helyben élők és a ma még nem számot tevő mennyiségű látogatók kedvenc helyévé váljon.

A Teuton Lovagrend vára Malborkban (PL)

Ezzel szemben a lengyel Malborkban a Teuton Lovagrend vára talán az ország leglátogatottabb pontja. Területi kiterjedését tekintve ez a világ legnagyobb vára, és 1997 óta UNESCO világörökségi helyszín. Malbork önkormányzatának fő célja, hogy a várba látogató tömeg (2019-ben közel 800 ezer ember) által reprezentált hasznok a ma alulértékelt történelmi városban is megjelenjenek. Ehhez az szükséges, hogy a város örökségét ne csak műemléképületekben és jelképekben határozzák meg, hanem sokkal inkább az átfogóbb, integrálóbb ’történelmi városi táj’ fogalmában.

A Kairós ötpillérű modellje

A fenti kihívások megválaszolására a bemutatott nyolc város az URBACT partnerség keretében akció-kutatási tervet dolgozott ki. A terv lényege a következő 5 kulcstényező integrálása annak érdekében, hogy valódi változásokat hozó új szakmai kereteket biztosítson a városok számára.

• Kormányzás – különös tekintettel a részvételen alapuló megközelítésekre és a közepes városokban az örökség felértékelése szabályozási kereteinek kialakítására
• Tér – a városi örökség felértékelése és alkalmazkodó újrahasználata, beleértve a multifunkcionalitást és a történelmi negyedek sajátos városfejlesztési megoldásait
• Gazdaság – vállalkozói stratégiák, üzleti modellek és technológiák az örökség felértékelése érdekében, valamint az örökségen alapuló városfejlesztés és regeneráció
• Vonzerő – az „műemlékvárosok” újragondolása: a helyi identitástól a fenntartható desztináció-menedzsmentig
• Társadalmi kohézió – a történelmi negyedek elérhetőségének és befogadó hozzáállásának megcélzása

Azt gondoljuk, hogy a 2021-2027-es új EU-s programozási időszak kezdete ideális időzítés arra, hogy a Kairós hálózat elveit gyakorlattá tegyük. Miközben az európai városi kultúrának, az európai ’brandnek’ mindig is része volt a kimagasló kulturális örökség, itt az idő, hogy ezek sokoldalú hasznosítását nagyobb tudatossággal közelítsük meg városfejlesztési folyamatainkban, és ezen keresztül sokoldalú hasznokra tegyünk szert. Úgyhogy lássunk is munkához! Az emlékek nem várhatnak…

Írta:  Miguel Rivas

Eredeti cikk: https://urbact.eu/memories-cant-wait