Jelenlegi hely

Közösségi lakhatás – a városi lakhatási politika egyik kulcs összetevője

2020. 06. 09.

Azok a lakhatási modellek, amelyek a lakók érdekeit a magánprofit elé helyezik, felállítják a megfizethető és megfelelő lakhatás szabványait. Mindez a lakhatási megoldások egy szélesebb portfóliójának része, amelynek lényege, hogy a városok elköteleződnek a lakhatási jog mellett – ez az URBACT és a Urban Innovative Actions (UIA) által közösen szervezett három webináriumának témája is.

Ezek a megoldások általában olyan kormányzási mintákon alapulnak, amelyek egyensúlyt teremtenek az egyéni vágyak és a kollektív igények között, és biztosítják a bérlők sokféleséget. A közösségi (közösség által irányított) lakhatási modellek olyan életmódot segíthetnek elő, amely jobban alkalmazkodik a 21. századi egyének és közösségek komplex társadalmi-gazdasági, egészségügyi és környezeti igényeihez.

"Kétségtelen, hogy a közösségi lakhatási modellek egyre fontosabbá válnak, mivel magukban foglalják a kölcsönös támogatás és a szolidaritás elemeit is, amelyet sok ember keresni fog." – Michalis Goudis, a Housing Europe kommunikációs igazgatója

Ebben a cikkben bemutatjuk és feltárjuk a webináriumon megtárgyalt, együttműködésen alapuló és közösségorientált lakhatási rendszerek fő típusait, és megvizsgáljuk, hogyan járulnak ezek hozzá a modern társadalmi igények kielégítéséhez. Végül feltesszük a kérdést, mit lehet tenni európai szinten az ilyen megoldások támogatása érdekében, a jogokon alapuló, szélesebb körű megközelítés részeként.

A közösségi lakhatás sokféleségének megértése

A közösségi lakhatás szempontjainak vagy formáinak leírására többféle kifejezés is használatos. Ezek között szerepelnek olyan fogalmak, mint a „kollektív”, az „együttműködő”, a „lakosok által irányított”, a „részvételi”, az „önszerveződő”, valamint a „együttélés”, a „szociális lakásépítés” és a „saját építés”. A végfelhasználók – leendő lakók – részvétele a tervezésben és a kollektív döntéshozatalban minden módszertanban közös, amellett, hogy a lakásállományra és a beépíthető földterületre közjavakként tekintünk.

Ezeket a modelleket leggyakrabban az állami vagy önkormányzati lakásépítési rendszerek kiegészítéseként közelítik meg, túlmutatva az elsődleges lakhatási igények szimpla biztosításán. E modellek gyakran összetett motivációkból indulnak ki, beleértve a megfizethetőséget, a közösségi élet iránti vágyat, a társadalmi beilleszkedést, valamint a nemek közötti egyenlőség, a környezeti fenntarthatóság és a demográfiai átmenet körüli progresszív értékrendeket.

A kollaboratív lakásmodellek tehát a társadalmi kohézió fontos forrásai lehetnek az európai városokban, legyőzve a társadalmi elszigeteltség és az anyagi nélkülözés különféle megjelenési formáit. Az aktivisták által vizsgált megközelítések sokfélesége mutatja az innovatív megközelítést olyan kérdésekben, mint a közösségi részvétel, a társadalmi befogadás, a szolidáris gazdaság, az etikus finanszírozás és a részvételi dizájn.

Dr. Darinka Czischke, a TU Delft kutatója a webináriumon kiemelte, hogy az együttműködő lakhatási modellek sokféle mutáción mentek keresztül az elmúlt században. Az ilyen kezdeményezések egyik legelterjedtebb formája a szövetkezeti ház, amely az 1900-as évek elején alakult ki a szélesebb szövetkezeti mozgalom részeként.

Kollaboratív lakhatási modellek az Északi-Féltekén, Dr Darinka Czischke

A különböző társadalmi és technológiai trendek hatással voltak az állami és a piacvezérelt lakhatási alternatívák keresésére. Ide tartoznak az 1960-as évek polgárjogi mozgalmai, amelyek az első közösségi területmenedzsment modellek (Community Land Trusts, CLT) létrehozását eredményezték, majd az 1970-es évek emancipációs mozgalma, amely a kollektív lakhatás új formáit mutatta fel.

Az elmúlt években az ezredforduló lakhatási válsága lendületet adott a lakhatási aktivisták új generációjának, akik tovább dolgoznak a lakók által irányított szövetkezetek, a saját irányítású kollektív lakások és a CLT-k modelljein.

Webináriumunkban – az UIA és az URBACT várospéldáin keresztül – három modellt vizsgáltunk alaposabban: a szövetkezeti, a Community Land Trust és a közösségi lakhatás (co-housing) modelljeit. Ez alkalomból képviselők, köztisztviselők, aktivisták és más aktív szereplők nézeteit is megismerhettük. A következő fejezetekben részletesebben áttekintjük ezeket a lakhatási formákat.

Lakásszövetkezet: egy ésszerű megközelítés

Andreas Wirz, a Svájci Lakásszövetkezeti Szövetség igazgatósági tagja elmondta, hogy országában hosszú hagyománya van a szövetkezeti lakásoknak. Ez a hagyomány az 1980-as években jelentős lendületet kapott, amikor az együttélés alternatív módjai iránti érdeklődés megugrott. Jelenleg Zürichben mintegy 35 000 szövetkezeti lakóegység található, és az összes bérelt lakás 25%-a nem profitorientált.

A lakásszövetkezetek az egyedi lakások méretének és alaprajzának sokféleségét kínálják, közös létesítményekkel kombinálva. Az ilyen modellek tehát hatékonyan reagálnak a közösség, valamint a különféle családok és egyének igényeire olyan módon, amely nem csupán a legmegfizethetőbb Svájcban, hanem kevesebb helyet is igényel, mint más lakhatási formák.

Különféle típusú és méretű lakásokat kínál a zürichi Kooperatív Kalkbreite, Kalkbreite, 2014

A szövetkezeti lakhatás kialakult ökoszisztémájával rendelkező svájci modell az állami szereplőkkel folytatott szoros együttműködésre épül. Például Zürichben a helyi és regionális lakhatási támogatásokat szövetségi jelzáloggaranciák és egy, a nonprofit házépítést szolgáló központi iroda egészítik ki. Ezen felül a Svájci Lakásszövetkezetek Szövetsége forgóalapokkal, szolidaritási alapokkal és részvénytőke-hozzájárulással segít új lakásprojekteket.

A lakásszövetkezetek nem korlátozódnak a nagy szövetkezeti hagyományokkal rendelkező területekre. Chemnitzben, az ALT/BAU URBACT transzferhálózat vezető partnervárosában a fel nem használt és pusztuló lakásállomány aktiválására keresnek megoldásokat, és az első lakásszövetkezetek a semmiből jöttek létre.

Volker Tzschucke, a chemnitzi lakásszövetkezet egyik alapítója a webináron beszámolt arról, hogy egy szervesen kialakuló baráti társaságnak köszönhető az új lakhatási paradigma a városban. A kezdeményezést egy helyi szövetkezeti bank segíti. Egy olyan csökkenő lakosságú városban, mint Chemnitz, az együttműködési modell fontos eszköz lehet az üres épületek és lakások közösség által irányított újjáépítésében.

Közösségi területmenedzsment – bíztató alternatíva az ingatlanspekulációval szemben

A közösségi területmenedzsment (Community Land Trust - CLT) lényege, ahogy a CLT Brussels (CLTB) részéről Arthur Cady kifejtette, hogy megvédjék a lakhatási célú ingatlanokat (telkeket és épületeket) az ingatlanspekulációtól. Ennek módja, hogy megvásárolják a területet, majd hosszútávra bérbe adják az azon lévő házak/lakások tulajdonosainak. Ilyen módon a föld alapítványi (trust) tulajdon marad, és csak a lakásokat lehet fix, de hosszú távon megfizethető áron értékesíteni előre meghatározott feltételek szerint.

Más, a megfizethetőséget szolgáló lakhatási programokkal ellentétben, ahol állami támogatásokkal kell kiegészíteni a lakások vásárlásáért vagy bérléséért fizetendő árat, a CLT-knek csak egy induló beruházásra van szükségük a földvásárláshoz, valamint az épületek felépítéséhez vagy felújításához. Ezt az innovatív megközelítést jelenleg a CALICO UIA projektben tesztelik, ahol az állami finanszírozás döntő jelentőségű volt a föld megvásárlásához, és lehetővé tette, hogy a lakóegységeket a legsebezhetőbb csoportok számára is megfizethető áron lehessen tartani.

Mivel a modell elsősorban a tulajdonláson alapult, a webinárium résztvevői megkérdezték, mi történne, ha a CLT egységek tulajdonosai később eladnák a lakásukat. A tulajdonosok számára megengedett, hogy lakásaikat az eredeti vételáron, plusz a hozzáadott érték 25%-áért értékesítsék, függetlenül attól, hogy mennyi ideig éltek ott, így a tranzakció árát hosszú távon is a piaci ár alatt lehet tartani.

A CLTB lakosai valamennyien jogosultak szociális lakhatásra, így a CLTB hivatalosan elismert szociális lakásszolgáltatóvá vált, rendszeres támogatásokkal a brüsszeli fővárosi régióból. A CALICO-ban külön program van egyedülálló nők és intergenerációs lakosok számára, különféle gondoskodási lehetőségeket és szolgáltatásokat integrálva a lakhatási projektbe.

A CLTB demokratikus irányítási rendszerrel rendelkezik, amelyben nemcsak a hatóságok és a lakosok vesznek részt, hanem szomszédok és a civil társadalom képviselői is. Ez lehetővé teszi a szélesebb városi közösség számára, hogy részt vehessen és beleszólhasson a fejlesztési folyamatba. A CLTB közösségi részvételére irányuló erőfeszítései között szerepel az emberek képzése a társtulajdon kezelésére, közösségi helyiségek létrehozása, valamint földterület rendelkezésre bocsátása egyéb helyi kezdeményezések számára.

A közösségi lakhatással kapcsolatos legújabb trendek és erőfeszítések

Jelen pillanatban Európa 109 CLT-t számol Angliában és Walesben, 22-t Franciaországban, 4-et Belgiumban és fejlesztés alatt állnak ilyenek Írországban, Hollandiában és Németországban, ideértve az „Inkluzív és összetartó városok fenntartható lakhatása” című INTERREG projekt támogatását is (SHICC). Ez utóbbi célja, hogy támogassa a sikeresebb CLT-k létrehozását az Észak-Nyugat-Európa (NWE) régió városaiban a 2017–2020 közötti időszakban.

Az első német CLT-t jelenleg Berlinben építik, egy olyan városban, amelyben már több mint 500 co-housing projekt működik, de ahol a föld az elmúlt években gyakorlatilag nem volt elérhető. Ahogyan Michael LaFond, a Kreatív Fenntarthatósági Intézet és a cohousing berlin adatbázisának alapítója elmagyarázta a webináron, a CLT-k itt egy olyan tanulási folyamatot kínálnak, amely egy másik szintre hozza az együttélési és az együttműködési lakhatási projektek tapasztalatait.

A berlini Stadt Boden Stiftung néven működő CLT „állampolgári alapítvány” lesz, egy demokratikusan ellenőrzött helyi szervezet, amelyben a lakosok, a szomszédság, az adományozók, az állami testületek és a szakértők közvetlenül részt vesznek. Az egyszerű lakhatási projektek mellett a berlini CLT lehetővé teszi az aktivisták számára, hogy összehangoltabb politikai keretet építsenek ki, szorosabb együttműködést alakítsanak ki az önkormányzattal, szélesebb körű demokratikus döntéshozatali struktúrákat és szilárdabb, hosszú távú perspektívát adjanak a városban a kollaboratív lakásépítéshez.

A kollaboratív lakhatás egy másik formáját ennél kedvezőtlenebb intézményi környezetben tesztelték. A köz-civil együttműködés gyenge hagyománya és a gyorsan zsugorodó bérlakásszektor mellett Budapest Zugló kerülete az UIA által finanszírozott E-Co-Housing projekt kidolgozásával foglalkozik egy új, környezetvédelmi szempontból is fenntartható közösség létrehozásán.

Szabó Rebeka, a kerületi polgármester-helyettese bemutatta, hogy Zugló törekvése egy olyan gazdaságilag megvalósítható és környezeti szempontból fenntartható szociális lakhatási rendszer prototípusának megteremtése, amelyet helyi szinten lehet megismételni állami támogatás nélkül. A zöld technológiai társaságokkal, a környezetvédelmi és társadalmi nem kormányzati szervezetekkel és az egyetemmel együttműködésben a kerületi önkormányzat egy fókuszcsoportot hozott létre, hogy kialakítson egy lakóépületet közösségi terekkel, közös létesítményekkel és olyan intelligens technológiai megoldásokkal, amelyek például lehetővé teszik a leendő lakosok számára energiafogyasztásuk figyelemmel kísérése.

Együttműködő lakhatás – milyen szerepet játszik az EU-támogatás?

Míg a kollaboratív lakásépítés biztosan nem fogja megoldani Európa valamennyi lakhatási kihívását, a tulajdonlás különböző nem spekulatív formái részét képezhetik a megoldásnak. Kulcsfontosságú szerepet játszhatnak Európa legégetőbb igényeinek kielégítésében - amelyet a Covid-19 hatása tovább súlyosbít - a lakhatási egyenlőtlenségek, a társadalmi kirekesztés, a fenntarthatóság és más problémák területén. A modell a lakosokat és a közösségeket állítja első helyre, az irányítást a kezdeményezések középpontjába helyezi, és modelleket kínál a megfizethető és környezetvédelmi szempontból fenntartható lakhatáshoz.

A városoknak vállalniuk kell a felelősséget annak biztosításában, hogy polgáraik hozzáférjenek megfelelő és megfizethető lakhatáshoz. Ugyanakkor a nemzeti és az európai szint is fontos szerepet játszhat az ilyen erőfeszítések támogatásában az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap+, az Európai Beruházási Bank, az Invest EU és más konstrukciók révén. Ide sorolhatjuk a városok URBACT által támogatott tanulási hálózatait, az UIA által megvalósuló innovatív rendszerek kipróbálását és más csereprogramokat, például a housing2030-t.

Az EU Városi Menetrendje (UAEU) kulcsszerepet játszik azáltal, hogy támogatja a megfizethető lakhatással kapcsolatos partnerséget - amely összehozza a városok, a tagállamok, valamint a különféle európai intézmények és kezdeményezések képviselőit. A Partnerség 2018. decemberében közös cselekvési tervről állapodott meg a „jobb szabályozás”, a „jobb ismeretek és irányítás”, valamint a „jobb finanszírozás” témájában.

Az URBACT és az UIA közös tanulási tevékenysége a „lakhatáshoz való joggal foglalkozó városok” témájában közvetlenül erre és más EU UA-partnerségek munkájára épül. A közösségvezérelt lakásmodellekről szóló első URBACT-UIA webinárium összehangolta és támogatta a partnerségi cselekvési terv ajánlásait a jó lakáspolitikáról és kormányzásról helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten.

Michalis Goudis azzal a gondolattal zárta az online szemináriumot, hogy az ilyen típusú tanulási csereprogramok megerősítése egyértelmű hozzájárulás ahhoz, hogy a jövőben az EU Szociális Jogi Chartája és a European Pillar of Social Rights valamennyi EU-s szakpolitikára hatást gyakoroljon.

Figyeljen a jövőbeli URBACT-UIA online szemináriumokra, amelyek a lakhatáshoz való jog érvényesítése felé vezetik az európai városokat.