Egészség: A tudástőkétől a helyi specializációig

2014. 05. 30.

12 ötlet városok részére, melyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban kihasználhassák a bennük rejlő, az innovációhoz és a tudáshoz kapcsolódó potenciált az egészségügyi és társadalmi-gazdasági területek erősítése érdekében. A 4D Cities nevű URBACT projekt támpontokat ad ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok milyen szerepet játszhatnak ebben a folyamatban.

E cikk alapja az a meggyőződés, hogy a helyi önkormányzatoknak biztosítania kell a megfelelő tőkebefektetést és a városban meglévő tudások összehangolását ahhoz, hogy az egészségügy szakmai kihívásait a legjobban kezelni tudják. Ennek előfeltétele, hogy a település döntéshozóinak pontosan tudniuk kell, hogy az adott településen mi áll rendelkezésre (intézmények, tanulmányok, szakemberek, diákok stb.), és mi a kontextus (jogszabályok, készségek, a földrajzi elhelyezkedés, hiányosságok a rendszerben stb.), hogy aztán képesek legyenek hasznos és reális intézkedéseket tervezni.
A 4D Cities projekt 12 ötlete az integrált helyi egészségügyi rendszer kialakításához:

  1. Az önkormányzatoknak kezükbe kell venniük az oktatási intézmények és a gyakorlati képzési központok közötti együttműködési folyamatok irányítását a konzisztens helyi egészségügyi oktatás biztosítása érdekében. Az felsőoktatást, a középiskolai és az élethosszig tartó oktatást össze kell hangolni egy olyan rendszerben, amely a térség speciális igényeire fókuszál.
     
  2. A köz- és privát oktatási és kutatási intézményeknek munkalehetőséget kell biztosítaniuk és meg kell felelniük a helyi egészségügyi stratégia elvárásainak.
     
  3. Az oktatás helyi harmonizálása – a helyi oktatási rendszer tervezése tágabb perspektívában. A rendszernek tartalmaznia kell interdiszciplináris tanulmányokat, és reagálnia kell a folyamatban lévő képzésekre, a legmagasabb és a legalacsonyabb szintű szakértelmek, valamint a különböző tudományágak között is kapcsolatot teremtve.
     
  4. A különböző ágazatok, osztályok közötti átfogó, integrált szakpolitika tudna olyan koherensebb oktatási rendszert nyújtani, amely megfelel az egészségügyi ágazat igényeinek is.
     
  5.  Intézkedések a diákok bevonzása érdekében – a városban kínált tanulmányokkal kapcsolatos tájékoztatás nyújtása, az előképzettség igazolása és tesztelése, karrierlehetőségek biztosítása speciális tudományterületen stb.
     
  6. Közepes méretű városok, amelyek nem rendelkeznek egyetemmel vagy az egészségügyhöz kapcsolódó tanulmányokkal, törekedjenek arra, hogy kialakítsanak egy egészségfejlesztési modellt, és befektessenek olyan tudás-létesítményekbe, amelyek illeszkednek a stratégiájukhoz. Emellett együttműködési megállapodást köthetnek a térségben lévő más önkormányzatokkal vagy megyei, régiós intézményekkel.
     
  7. A magasabb szintű közigazgatás bevonása azzal a céllal, hogy támogassa és minőségbiztosítsa a település oktatási és képzési modelljét. Szakpolitikai támogatást jelenthet az adott szakpolitika decentralizációja és/vagy költségvetési hozzájárulás.
     
  8. Ahhoz, hogy az egészségügyi szolgáltatások emberi erőforrás szükségletei kielégítettek legyenek, valamennyi szakma egyformán fontos, nem csak a szigorúan egészségügyi, orvosi kötődésűek. Mindezek ösztönzőleg hatnak a helyi üzlet befektetési lehetőségekre is. A főbb egészségügyhöz köthető szakterületek a következők:
    1. Közösségi és szociális munka
    2. Műszaki és informatikai tudományok
    3. Gyógyszerészet
    4. Ápolás, egészségügy és egészségügyi menedzsment
    5. Üzleti menedzsment és az adminisztráció
       
  9. A fent említett területek fejlődéséhez a szakképzési rendszer tud hozzájárulni.
     
  10. Az élethosszig tartó tanulási programok lehetővé teszik a munkanélküliség csökkentését az egészségügyi szektorban elvárt készségekhez kapcsolódó átképzéssel.
     
  11. A duális képzés olyan megoldásnak bizonyult, amely javítja a foglalkoztatási rátát, különösen a fiatalok körében.
     
  12. A helyi egészségügyi innovációs projekt célja, hogy elősegítse az egészségügy és tudás területén tevékenykedő valamennyi érdekelt szereplő közötti interakciót és együttműködést, valamint hogy ebben az együttműködésben beazonosítsa, meghatározza a felek szerepeit. Ilyen szereplőnek számíthatnak a következők: orvosi szakterületekkel rendelkező egyetem, gyógyszertárak, orvosi, ápolási, egészségügyi igazgatás stb.; a gyakorlati orvostanhallgató képzésben részt vevő egyetemi kórházak; kutatási cégek, valamint biotechnológiai és kutatási parkok; középszintű képzés és szakképzés az egészségügyi és szociális ellátás terén; élethosszig tartó tanulási és az átképzési központok, beleértve az egészségügyi és orvosi tanulmányokat, valamint az egészségügyi ágazat információs és kommunikációs igényeihez kapcsolódó IKT-kutatásokat. 

További információk: